És én idén még szinte semmit nem repültem. Ez egyrészt panaszkodás, másrészt ténymegállapítás. Az idei év első bő három hónapja az MD 500-as építésével ment el, amit akár repülésre is fordíthattam volna. Úgyhogy most jön az újrakezdés...

Na jó, azért ez így erős, hiszen az alapok itt is megmaradnak, csak hát a rutin, a magabiztosság az kopik. Újra aktívan szimulátorozom, és be kell valljam, török rendesen. Olyan helyzetekben is, amit tavaly bizony még könnyedén mentettem. Be kell lássuk, berozsdásodtam. Sajnos idén nincs motiváció - mármint versenyzési oldalról - mert hazai versenyek nem lesznek. Legfeljebb saját magamnak tudok célokat kitűzni. Az okokat meg ne firtassuk.

De hogy is néz ki az újrakezdés. Egyrészt a kissé betokosodott akksikat be kell ismét járatni. 2-3 töltési ciklus erejéig nem szabad ütni a gépet, semmi agresszió, csak szépen finoman repülünk. Ami az akkumulátorokat illeti ennyi elég is. Ez alatt a két-három ciklus, azaz - az akksik mennyisége alapján - 30-50 start alatt ki fog derülni, melyik fejezte be a földi pályafutást.

Ami engem illet, már nehezebb a helyzet. Ismét nem mennek bizonyos dolgok, ismét kevésbé látok át néhány pozíciót. Ezért alapozni fogunk. Irány a mező, és először alapos négyzetelés. Ilyenkor nem csinálok mást. mint magam elött egy két méteres magasságban nagyjából 10 × 10 méter alapterületű képzeletbeli négyzet élei felett repülök.

Először csak farokkal magam felé. Először csak az egyik irányba, majd a másikba. Aztán menet közben megváltoztatom az irányt. Amikor ez olyan stabil, hogy a gép egy magasságon marad, jöhet a menetirány szerinti haladás.

Most a négyzet élei felett úgy repülök, hogy a gép orra a menetirány szerint áll. A négyzet sarkainál megállok, 90 fokkal elfordítom, majd újra elindulok. Először csak jobbra, aztán balra is, majd keverve.

Ha ez is stabil, jöhet a harmadik lépés: farokkal kifelé. Ahogy azt korábban is tettem, a négyzet élei felett repülök, de most úgy, hogy a glo farka mindig kifelé mutat. Aztán jöhet háton is a teljes sorozat. A sebesség nem kapkodós, nem az a lényeg. Persze kell még T-t repülni, meg magassan irányítani, alapfigurákat gyakorolni.

Mi a jó ebben? Látványosnak nem mondanám, sőt, külső szemlélő számára ennél unalmasabb nem nagyon van. De ezt a sorozatot alapvetően profi pilóták találták ki. A gyakorlatok neve: orientáció.

Ha kellő számban csinálja az ember, olyan rutint ad, amivel a gépet stabilan és szépen tudom vezetni. A négyzetelés szimulátoron nem gyakorolható. A szimulátor ugyanis "befordul". Kint a repülőtéren azonban a pilóta egy helyben áll. A szimulátor sosem fogja visszaadni azt az érzést, azt a látványt, amikor a helikopter a bal vállamtól néhány méterre, szinte velem egyvonalban orral szemben érkezik meg.

Az orientációs gyakorlatok nélkül tipikusan ez az a pillanat, amikor a kezdő vagy amatőr pilóta elveszti a kontrolt, szerencsés esetben összetöri a gépét, szerencsétlen eseben a háta mögé repülve másokat veszélyeztet. És a legszebb: meg se tudja mondani, mi történt.

Pedig semmi mást nem tapasztalt, csak azt, hogy képtelen volt az agya a térben elhelyezni a gépet: azt se tudta merre van a jobbra meg a balra. Ez, nálunk rc pilótáknál nem mindig egyértelmű.

Úgyhogy az elkövetkezendő 50-100 start újra gyakorlásról szól, hogy utána a figurákat is feleleveníthessük, majd újak megtanulásába vágjak.