...és jöttek a drónszervezetek, majd jól megmondták a szabályalkotóknak, hogyan is kell a pilóta nélküli járművek repülését szabályozni. Mindezt úgy, hogy a legtöbb még csak nem is látott repülőmodellt élőben. A modellrepülés 110 éves múltja, biztonsági mutatói meg pont olyan súlytalanok maradtak, mint amennyire a szabályozás igénye sem rólunk szólt.
Egy-két modellező szervezet - már amelyiknek volt valami minimális esélye és szava - beszállt a nemzetközi küzdelembe, és kiharcolt néhány könnyítést, amik nélkül talán ma már nem is repülhetnénk.
Ugyanakkor a legtöbb ilyen drónos szervezetnek, aki ott volt a szabályalkotásoknál, valószínűleg fogalma sincs arról, hogy mit csinált, miről hozott döntéseket, milyen javaslatokat tett, amiknek egy része ellen a modellezők a végsőkig küzdeni voltak kénytelenek, amik ellehetetlenítették volna a mi világunkat. Ez kicsit hihetetlenül hangzik, de sorra bukkannak fel az ilyen jelek.
Most, amikor a magyar szabályozás életbe lépett, kicsit megnéztem azokat a szervezeteket, amik mind alap drónpilóta-képzést akarnak nekem eladni - kihasználva azt, hogy a dróntörvény nekik kedvez. Mert ugye én mégse tudom, hogyan kell repülni, majd ők megmondják. Az meg mit sem számít, hogy van már kompetenciavizsgám (igaz, nem magyar), van regisztrációm (ez se magyar) és biztosításom (na ez meg pláne nem magyar), a lényeg az, hogy most lehet kis pénzt keresni. Volt ahol a kártyáimat felfedve, volt ahol inkognitóban tettem mindezt, aztán elképedve láttam azt a mértékű tudatlanságot, amit ott tapasztaltam.
Az alapvető modellrepülőtéri viselkedésről és szabályokról semmit nem tudnak. Teljesen ismeretlen az "ember fölé nem repülünk" szabálya, csak most kóstolgatják ezt az A2 és nagyobb műveleti kategóriák tekintetében. Hogy a kezdő modellezőnek nem feltétlen a legkisebb és a legkönnyebb modell a megfelelő választás, ez megint teljesen új arrafelé. Azt meg már csak a nagy csodálkozó szemek árulják el, hogy fogalmuk sincs az egészről, amikor látják, hogy például egy repülővel vagy helikopterrel miket lehet megrepülni. Ja kérem, hát nekünk nincs benne a mindent tudó elektronika, nekünk a manőverek a kezeinkben és sok-sok gyakorlásban vannak benne. Az ide-oda repülést meghagyjuk a drónosoknak. Az aerodinamikai kérdéseket meg aztán végképp ne erőltessük.
Az, hogy a helikopternek nem az a célja, hogy minél magasabbra és minél messzebbre repüljön, vagy hogy nem elég látni, hogy hol van, hanem azt is tudni kell, hogyan áll teljesen ismeretlen ezeknél a modellezést szabályzó szervezeteknél.
A saját kis világképükbe teljesen jól illik a kép, hogy van egy-vagy két drónod. Hogy a modellezőnek flottája van 5-10-15 modellel? Minek? És akkor jöhet a hosszú kifejtés, de a lényegen nem változtat: ők mondták meg a ránk is alkalmazott szabályok mikéntjét.
Jogos a kérdés, hogy mi, miért nem voltunk ott? Hát ez egyrészt marketing, másrészt a kritikus tömeg hiánya. A modellezés sosem volt nagyvilági tevékenység, sosem volt agyonreklámozva, pláne önfényezve. Csak volt, mint szabadidős tevékenység, versenysport, alapvetően azért, hogy a modellező a nagyvilágtól elvonuljon, akarta a csoda az éppen hátrahagyott nagyvilágot ide is berángatni. Itt se politika, se vagyoni helyzet (alapvetően), se nagyvilági dolgok nem téma.
Viszont iszonyat sok időt és kitartást igényel. Pénzben is elég sokat visz - mindenkinek a lehetőségei alapján. Nem is csinálja mindenki, a modellt repülni kell, a drónt elég irányítani. Aki nem tudja a különbséget - márpedig a drónos szervezetek nagy hányada így van vele - annak fogalma sincs a modellrepülésről.
Azért címszavakban azoknak, akik nincserek benne ebben a világban: a modellben minimális elektronika van, annyi, amennyi a repüléshez kell. Nincs automatikus hazatérés, mivel nincs GPS, nincs automatikus leszállás, nincs robotpilóta. Ha nem vezeted, leesik. Előbb vagy utóbb, de le fog jönni. A helikopter elég gyorsan, a repülőnek több idő kell. Ha elengedted a botokat, akkor nem vezeted. A helinél nincs idő gondolkodni, ott a dolgok tizedmásodpercek alatt történnek. Egy drón autonóm repül, te csak utasítod. Ha összezavarodsz, elengeded a botot és megáll a levegőben. Ha eltévedsz, megnyomod a "hazatérést", visszajön és leszáll. Az 5 éves fiam bő egy éve tanul repülni helivel. Már szépen haladunk, összekapcsolt rádiókkal már együtt tudjuk repülni az alapokat. Még sok segítség kell neki, de szépen lassan összeáll neki a dolog. Ehhez képest a drónt a kezébe adom, és felszáll, repül, irányítja, majd leszáll. Segítséget nem, csak felügyeletet igényel. Hát ennyi a különbség.
A drónos szervezetek nagy többsége viszont meglehetősen pökhendi módon beépült a mindennapokba, így szem előtt vannak. Olyan helyen repülnek a drónosok, ahol mi sose, olyan dolgokat csinálnak meg, ami nekünk - biztonsági okokból - meg se fordul a fejünkben. Így jól vagy rosszul, de reflektorfénybe kerültek, foglalkozott velük a média: hol azért mert olyan felvételeket tettek közzé, ami lenyűgöző, hol azért mert éppen olyan repülést csináltak, amitől minden jóérzésű embernek - így a modellezőnek is - kinyílik a bicska a zsebében. De ugye nem létezik rossz reklám, a marketing mindent üt. Hát ennyi a történet.
Végezetül pedig egy videó az egyik drónos szervezettől, a Drone Hungary-tól, akik legalább elismerik, amit csinálunk... A fenti témában speciel NEM róluk beszéltem, bár ezen videóból is leszűrhető a drónos járatlanság a mi világunkban. Azért ez egy tanulságos összeállítás a kívülállók szemszögéből.
És megígérem, hogy ezt a témát további aktualitások hiányában egyenlőre lezárom. Maradunk a modellezésnél és a helikoptereknél.
