Milyen érzés nagygépet vezetni? Képes leszállni egy RC helikopter pilóta egy igazi helikopterrel? Képes egy RC helikopter pilóta vezetni egy nagygépet? Egyáltalán mennyi köze van a kicsinek a nagyhoz? Ezekre a kérdésekre rendszeresen kellene válaszoljak, de mivel eddig a nagygépekhez csak utasként volt szerencsém, érdemi választ nem tudtam adni. Számos ígéretem van már nagygépes próbarepülésre, de ez volt az első alkalom, hogy egy ilyen meghívásból valóság legyen.
A Happycopter tulajdonosa, Surján András hívott meg, hogy kipróbáljam a szimulátorát. Nem mentem üres kézzel, vittem a sajátomat, meg hát el se indulok helikopter nélkül, abból is volt nálam három. De erről majd később.
A Kelenföldi Pályaudvarnál található kis földszintes épületbe belépve egy egészen más világ vett körül. Akár egy kísérleti labor: tiszta minden, kellemes levegő, kellemes hagulat és a helység végében ott a lényeg: a piros helikopter-imitáció, azaz a szimulátor.
Először megismerkedtem magával a szimulátorral. András a szokásos módon elmagyarázta volna a helikopteres repülés alapjait, de rám nézett, és csak ennyit mondott: inkább kérdezz. Sok kérdésem nem volt, ez is csak helikopter, csak a típust akartam megtudni, meg hát az egyes kezelőszervek érzékenysége volt még kérdéses.
Maga a szimulátor belülről a Jet Ranger stílusában lett kialakítva, a műszerfal felépítése és a kezelőszervek elhelyezkedése is a Jet Ranger-ből származik. A szimulált kép nem teljes panoráma, de azért elég széles látószög ahhoz, hogy elegendő legyen.
Első felszálláskor a Sea King volt betöltve. A hajtóművek indítása valamivel összetettebb feladat, mint egy RC modellnél, de a lényeg ugyanaz: idle 0-ból, idle-1-be, majd fel üzemi fordulatra, azaz idle-2. Valószínűleg nem ez a neve, de a kapcsolók - motoronként egy - három állásúak, így a folyamat végülis ugyanaz. Az már más kérdés, hogy a felszállásig annyi idő telik el, ami alatt egy RC helikopteres startot végigcsinálok.
Elemeléskor a Sea King egy RC pilóta számára fordítva működik, mivel balra forog, de akkora tömegről beszélünk, hogy a nyomatékok ilyen tekintetben elenyészőek. Oldalkormányt szinte nem is kell használni, majdhogynem elegendő a kollektívet felhúzni, de aztán jönnek a meglepetések.
A ciklikus kar nagyon érzékeny. Csakhogy az RC pilóták számára végtelenül furcsa is. Ugyan a legkisebb mozdulatra is reagál, de végtelenül lassan, így hajlamos voltam túldönteni - történjen már valami. Ennek köszönhetően, amikor végre történt, akkor nagyon, így az első pár perc talajközeli műrepülésre sikerült. Aztán kezdett összeállni a kép: pici mozdulatok, de akár másodpercekben mérhető reakcióidők. RC pilóta szemmel végtelenül hosszú ez a reakcióidő, szó sincs tizedmásodpercekről. Egy 700-as méretű helikopterrel elindulok és meg is állok annyi idő alatt, amíg ez egyáltalán hajlandó végre megmozdulni. De hát mégiscsak egy nagyjából 6-8 tonnás tömeget igazgatok.
Aztán sorra követtem el a hibákat, amiket később András, a tulajdonos a Phoenix RC-ben szintén megcsinált, így nem éreztem magam annyira rosszul: túlhúzott kollektív, a pirosban kotorászó szívótér-nyomással, a ciklikus reakciók teljes hiányát eredményezve, túldöntött forduló, a magasság állandó ingadozása. A függőleges sebességem sose volt képes legalább nagyjából a 0 körül mozogni, de fent voltunk, és alapvetően haladtunk.
Pár perc után már egészen jól éreztem magam, végre volt időm a műszereket is figyelni, és kezdett a helikopter vezetésbe bekapcsolódni az is, ami eddig sose vett benne részt: a lábaim kezdtek szinkronban mozogni a kezeimmel.
Na a leszállás következett. Nem könnyű, pláne oda nem, ahova eredetileg tervezted, de egy Sea King-gel egyáltalán nem letehetetlen. Kicsit keményre és gurulósra sikerült, de egyben lent voltunk.
András ekkor felajánlotta a Jet Ranger-t is, bár hozzátette, hogy kezdőknek ezt sose adja oda, mert nehéz vele repülni - és tényleg. Húztam neki egy kövér kollektívet, majd lyukat tapostam a padlóba, annyira ki kellett téríteni a faroklapátokat, és még így se maradt egyenesben. És imbolygott össze-vissza, mint egy rosszul beállított FBL elektronika. Jó két perces figuratív műrepülést követően végre kistabilizáltam, jelentem működik a kollektív trükk: ha végképp imbolyog, húzd meg, megnyugszik. Ellentétben a Sea Kinggel, a ciklikus kart tilos marokra fogni. Csak ujjheggyel, mert nagyon piciket kell mozgatni. Ha RC rádió lenne, már tolnám is rá az expo-t, de az itt nincs, marad a finom mozgás, számomra kellemetlenül nagy a különbség a kollektív és a ciklikus karok reakciója között.
Repülni jól lehet vele, és ha van sebességünk, akkor már semmi különbség nincs egy RC helikopterhez képest. Persze iszonyatosan lomhán reagál, így ha dönteni akarod, akkor egy-két másodperccel korábban el kell kezdeni húzni a ciklikust, és ennyivel korábban vissza is kell tenni, mert ennyi idő kell minden reakcióhoz.
Tenerife repülőteréről indultunk, pár távvezeték kihagyása után már ott is van a tenger, és ott van a hajó, aminek a végére le lehet szállni. Először bevállaltam, de aztán be kellett lássam: ha nem akarok törni, akkor nem kellene elsőre egy uszkve harminc csomós sebességű naszád tatján próbálkozni, jó nekem a stabil anyaföld. Vissza a repülőtérre, majd ott. A leszálláskor a sebességem egy kicsit nagy volt, így akár egy rotában kicsit csúsztunk, de egyben lent voltam ezzel is. Igaz, leszállás közben egy madarat is sikerült jobblétre küldeni a lapátokkal, akkor azért megijedtem, de hát pörögni nem pörgünk, motor van, zuhanni nem zuhanunk, nagy gáz nem lehet.
Késöbb András is kipróbálta az RC-s világot, és bizony törés törést követett. Repültünk FPV-t és szerencsére ő se tudta tartani a magasságot, a sebességet, semmit, ahogy az nekem se ment a nagygépen, ekkor azért kicsit megkönnyebbültem. Ahogy nekem is bajom volt a karok kezelésével, neki sem mentek ezek a dolgok a rádiómon.
Feltételezve, hogy a szimulátor valóban hasonlít az igazi világhoz, választ kaptam pár kérdésre. A legfontosabb: igen, egy RC pilóta a levegőben el tud vezetni egy gépet és egyáltalán nem idegen a világ. A leszállás és felszállás viszont erősen gyakorlásra ajánlott feladat, de ha arról van szó: kellő RC-s rutinnal, jó eséllyel fel tud szállni és le tud szállni egy helikopterrel: ha nem is szépen, de sikerülhet. Egyrészről nagyon hasonló, másrészről nagyon más.
Nem értek egyet azokkal a nézetekkel, hogy nincs köze a kettőnek egymáshoz. Mert azok a dolgok, amik az RC helikopternél működnek, működnek a nagygépnél is. Viszont a reakcióidők kényelmetlenül hosszúak. Számunkra végtelenül, soha be nem következőek. Itt egy mozdulatot követően annyi idő eltelik, mire történik valami, amennyi idő az RC-s világban egy komplett mentési folyamatra elegendő. Persze egy végzetes mozdulatot követően ennyivel több időnk van elköszönni is. Talán a legnagyobb különbség: van idő gondolkodni, végiggondolni mit csinálunk, több a tudatos mozdulat, kevesebb az ösztönös reakció.
Ezt is tanulni kell, méghozzá sokat. De RC pilótaként sokkal könnyebb a dolgunk, mint annak, akinek először kell találkozni azzal, hogy a két keze egymástól függetlenül mozog, sőt a lába is részt vesz a játékban. Az biztos, hogy aki egyszer kipróbálta, és szereti a helikoptereket, visszamegy. Én már keresem a következő alkalmakat.
Köszönet a lehetőségért: Surján Andrásnak, a Happycopter tulajdonosának.
