Lassan egy hónapja nem írtam semmit ide, pedig történés az van rengeteg. Magánéleti is, de ide illő is van éppen elég. Most felhozhatnám a jelenleg sajnos aktuális politikai színezetű dolgokat, de ez a blog sose szólt a politikáról, maradjunk inkább a forgószárnyasoknál, a többiről csak címszavakban a végén.
Mostanában kissé rám jár a rúd egészség terén, úgyhogy elég kevés alkalmam volt repülni. Még nincs vége a januárnak, de már 11 alkalommal voltam különböző orvosnál és egészségügyi létesítményben. Ehhez mérten néha-néha jön össze egy-egy start, az is inkább este night-flight formájában. Ma viszont a mindenféle gyógyszerek és egyéb mellékhatások között volt egy három órás - nem biztos, hogy javallott - lyuk az életemben, aminek keretében egy régi meghívásnak tettem eleget, és kilátogattam a Farkashegyi Repülőtérre dobni pár startot.
HA-SKE és T-Rex 500
Korábban már volt szó arról, hogyan kell megtanulni jól repülni, arról is beszéltünk, hogy milyen helikopterrel érdemes egyáltalán elkezdeni, vagy mivel érdemes komolyabban tanulni. De hogy is kell egyáltalán irányítani, mi a nehéz ebben? Annyi kérdés érkezett ezzel kapcsolatban, hogy eljött az idő, egy komplex válaszadásra.
Ahogy az lhsn.hu-tól Balogh Ákos mondta, miután látta a szilveszteri videómat (az előző posztban is az van), elértem a "Combat ready" szintet. Ez a harci repülésben a "bevetésre kész" minősítés, amit a nem irányított éjszakai rakétás lövészettel értem el.
Megtartottuk az első nyílt napunkat az Első Magyar Helikoptermodell Sportegyesület (EMH) és rchelicopter.hu közös szervezésében, ahova olyanokat vártunk, akik csak érdeklődnek, most kezdenék a helikoptermodelleezést, vagy minimális tapasztalatuk van már, de ennyivel nem elégszenek meg, vagyis mindenkit, aki akar kérdezni.
Többen megkerestek e-mail-ben, telefonon, skype-on, hogy nem tartanánk-e valamiféle ismerkedési lehetőséget, egy olyan alkalmat, amikor az érdeklődők megnézhetik, hogy mi is az a helikoptermodellezés, mi az az rc helikopter. Eljött a pillanat, amikor erre most lehetőség van: 2011. december 30. 12.00-tól amíg meg nem unjuk.
Nagyon boldog karácsonyi ünnepeket kívánok mindenkinek! Fogadjátok örömmel ezt a kis videógyűjteményt a Heligraphix játékoskedvű csapatától, és nem utolsó sorban a HMS Ocean legénységétől.
Az RC helikopter pilóták számára Szolnok, az MH 86 Szolnok Helikopter Bázis a fellegvár, az a szentély, ahol a forgószárnyas repülés csúcsa van, a helikopterek alfája és omegája. Itt repülni mindannyiunknak egy kicsit más, egy kicsit több. Olyan érzés, mintha szent helyre léphettünk volna.
Mi tagadás, a szervezés sem volt kisebb munka, valóban egy szent helyre mentünk. Mindenhez külön engedélyt kellett beszerezni, mindenhol a megfelelő embereket kellett megkeresni. Szerencsére ezek az emberek igen nyitottak voltak, segítettek, a megálmodott program megvalósításában. Igen rövid idő alatt sikerült megszervezni a látogatást, amiben nagyon sokat segített Pivovárnyik "Pivo" Attila is, aki nem mellesleg helikoptervezető, azaz a másik oldalt képviselte, de azért egy 90-es Rapi formájában belekóstolt a modellezés ezen ágába.
A látogatásunk egyrészt arról szólt, hogy megnézhessük a nagy helikoptereket, a forgószárnyas erődöket. Másrészt meg akartuk mutatni a nagyoknak, "hogyan kell helikopterrel repülni". Ez nagyképűen hangzik, és az is, de a cél az volt, hogy kicsit mi is bemutatkozzunk, bemutassuk a mi világunkat. És persze ott repüljünk, ahol a nagyok.
Volt repülés, meg helikopternézés, mindkét oldalról lehetett hallani a felszisszenéseket. Érdekes élmény hallani, a rácsodálkozás hangjait a nagygépes hajózók és kiszolgálók részéről, azt az "ááááhhh" hangot, amikor egy RC helikopter tic-toc-ban húz át a repülőtér betonja felett, vagy amikor a hátáról fél flipben tesszük át a talpára úgy, hogy recsegnek a lapátok.
Aztán volt sajnálkozó felkiáltás, amikor Joker 700E-je full negatív kollektívvel csapódott a guruló szélére - egy rejtélyes műszaki hiba miatt.
De ezek a hangok a mi részünkről sem maradtak el: már egy "mezei" felszállás is lenyűgöző, de amikor ezt a helikopter egy kis bemutatóval kíséri, az valami félelmetes látvány. Nagyjából száz méteres távolságról néztünk végig egy Mi-24P helikopterrel számunkra rögtönzött bemutatót. A rotorszél mindent elfúj, a hang döbbenetes. És amikor belegondolunk, hogy az rc helikopterhez képest lassú piruett vajon mekkora kerületi sebességet takar, az állunk leesik.
Szédületes látvány volt már a földön végrehajtott ciklikus teszt is, a levegőben aztán jött az igazi látvány. Először egy teljes piruett balra emelkedés közben, aztán egy balra majd jobbra csúszás egyenletes magasságon, jobbra piruett, végül pedig egy hibátlan kúp a felszállóhely felett. A végén a pilóta a helikopter megbillegtetésével elköszönt tőlünk. Egy rövid 90°-os jobbra történő lebegés (ahogy ők mondják függés) után lassan elindult a feladatára.
A figurákat egyértelműen a mi kis csoportunk kapta, hiszen minden egyes manővert felénk álló géppel indított és zárt a helikopter pilótája. Különleges megtiszteltetés ez mindannyiunk számára, és egy napja arról beszélünk - mi RC pilóták - hogy mennyire nagy élmény volt ez a számunkra.
A kutató mentő helikopter megtekintése végre bevezetett egy-két titokba is: engem a farokkihajtás és vezérlés módja nagyon érdekelt, de ez valahogy a nagy nyilvánosságot nem érdekli, így nagyon dokumentálva sincs. A "farokcső" vagyis faroktartó tetejében megy a bő ujjnyi kardán, alatta négy bowden - kettő húz az egyik, kettő a másik irányba. A farokállásszög-vezérlő a rotoragy külső oldalára van felszerelve, amit a rotortengelyen belül levő vezérlőtengely mozgat. Meglepő hasonlóság: akár egy ESP helikopter.
A nap mindkét csapat számára élményekben gazdagon zárult. Mi olyan dolgokat láttunk, amit sokan soha nem láthatnak, olyan helyen lehettünk, ahova csak úgy nem lehet besétálni, és ott repülhettünk, ahol a magyar helikopteres repülés csúcsa zajlik.
Megmutathattuk a "játékhelikoptereket", amiket nem is annyira egyszerű a levegőben tartani, megmutattuk a szimulátort, amivel tanulunk. Elmagyaráztuk a gépek működését, válaszoltunk a rengeteg kérdésre, valódi érdeklődést tapasztaltunk.
Nem teljesen tartozott a programhoz, de a legfiatalabb résztvevő - a majdnem két éves kislányunk - is egy napja erről beszél: "ott kedves nénik vannak, kaptam csokit is, meg láttam helikoptert is, nagy helikoptert".
Mi nagyon jól éreztük magunkat, reméljük, vendéglátóink szintén így vannak a tegnapi nappal. Egy biztos, tavasszal - visszahívtak - így ismét megyünk. Köszönjük az MH 86 Szolnok Helikopter Bázis parancsnokságának, a szolgálatot teljesítőknek, különösen Pivonak a szervezésben és a vendéglátásban nyújtott nagy segítséget.
Kissé hosszúra sikerült az utóbbi időben a pihenő - legalábbis blog oldalról. Sajnos gyarló emberek vannak, így ha látszólag valami sikerül, valami megy, egyből megjelennek az irigyek - főleg kis hazánkban - és rögtön sápot akarnak húzni.
