Mostanában kissé rám jár a rúd egészség terén, úgyhogy elég kevés alkalmam volt repülni. Még nincs vége a januárnak, de már 11 alkalommal voltam különböző orvosnál és egészségügyi létesítményben. Ehhez mérten néha-néha jön össze egy-egy start, az is inkább este night-flight formájában. Ma viszont a mindenféle gyógyszerek és egyéb mellékhatások között volt egy három órás - nem biztos, hogy javallott - lyuk az életemben, aminek keretében egy régi meghívásnak tettem eleget, és kilátogattam a Farkashegyi Repülőtérre dobni pár startot.
HA-SKE és T-Rex 500
Nem részletezném a bajaimat, a lényeg, hogy nagyon úgy néz ki, két műtét is vár rám februárban. Nem, semmi végzetes, viszont annál kellemetlenebb, és kettő. Mondanom sem kell, nagyjából napi 16 órában ez jár a fejemben - a többiben alszom, úgyhogy kapóra jött a meghívás, ráadásul örültem is neki, mert még sose repültem a Farkashegyi Repülőtéren - mármint modellel.
A nagy hideg ellenére négy gép is volt nálam - az egyik kilógott a sorból: egy merevszárnyú motoros vitorlázó 78 cm-es fesztávolsággal. A maradék három egy 250-es, egy 500-as, és a 600 Nitró.
Multiplex Merlin, T-Rex-ek: 250, 500, 600
A repülőtéren rendes üzem is volt, így a kifutót szigorúan tiszteletben tartva a pálya mellett telepedtünk le. Már az első percekben látszott, nem ez lesz az a nap, amikor a startokat csak úgy dobáljuk, három perc után az ember már nem nagyon érzi a kezét. Kissé fújt a szél, a hőmérséklet erősen mínusz tartományban mozgott.
Ilyenkor az 5-7 perc hosszú startot végigrepülni kihívás. Az elején még minden oké, na de a vége felé a kezed nem érzed, az ujjaid annyira nem mozognak, hogy a telefonod képtelen vagy használni. A nitrós helikopternek ideális az idő: sűrű a levegő, a hideg miatt dúsan sem kell járatni a motort, mert nem melegszik. Nyolcas gyertyával teljesen jól repült a 600-as.
T-Rex 500 ESP FBL
Az elektromos helikopternél azonban más a helyzet: a gép erőtlen, kevésbé toleráns. Kissé ledermedt az egész. Az első akkumulátorral szinte fel se akart szállni, feltámolygott a levegőbe, de a legkisebb kollektívre is azonnal beesett a fordulat, így azonnal leszállás és akksicsere következett.
A Nitrós gépnek jó a hideg
A napot kis repülőzéssel zártuk - rám nem jellemző módon. Még mielőtt az a vád érne, hogy hűtlen lettem a forgószárnyas repüléshez, nem, szó sincs róla. Teljesen idegen a repülési forma. Most tanulom az alapokat: nem az irányokat, hanem a fogásokat.
Zárásként repülőztünk egyet
Abszolút idegen, hogy "néha" az oldalkormánnyal ellentétesen csűrök, különben túldől a gép, most szokom az orsó mozdulatait, a szép és csúszásmentes fordulók titkát. De a repülés ezen formáját tölteléknek szánom továbbra is, mintegy mellékesnek, amíg töltődnek az akkumulátorok, amíg egy picit lazítok.
HA-NTA
Már most teljesen "paramentes" a merevszárnyú repülés, a felszállás és a leszállás tartogat némi izgalmat, de a kettő között csak lazulok. A helikopter azonban összehasonlíthatatlan, teljesen más élmény, ott folyamatosan kell figyelni, a helikopter a repülés talán legextrémebb formája. Nem hiába, a mondás szerintem igaz: "real pilots fly helicopters - az igazi pilóták helikopterrel repülnek"