Nem, semmi repülő esemény nem történt. Volt egy szerencsétlen eseményektől mentes találkozónk Farkashegyen, ami a visszhangok alapján egészen jól sikerült, de kénytelen vagyok mentegetni magamat. Megkaptam, hogy a találkozón már megint nem repülök, ez micsoda dolog, hogy amikor én vagyok a szervező, akkor nekem kötelességem lenne legalább egy startot bemutatni.
Nos, normális esetben ez így is lenne, és természetesen repültem volna én is, de volt egy olyan körülmény, amiről nem mindenki tudott, illetve aki tudott, azok közül is többen kissé hitetlenkedtek, mert valahogy az előző alkalommal sem alakultak fényesebben a dolgok.
Szóval a Farkashegyi RC Helikopter találkozó előtti este elég keményen belázasodtam. Ha nem lettem volna az egyik rendező, ki se megyek, mert ahhoz túl beteg voltam, de így egy választás maradt: annyira kikupálni magam, hogy legalább ki tudjak menni. A szombatot úgy-ahogy végigcsináltam, bár egész nap hőemelkedésem és lázam volt. lázzal leginkább autóba nem ülök be, nemhogy helikopterrel repüljek, és hibázzak esetleg egy védhetetlent és végzeteset. Úgyhogy mindenkitől elnézést kérek.
A gyógykezelés egyébként jól sikerült: egészen vasárnap reggelig tartott... Csak aztán Ugye a bő 38 fok, az bő 38 fok. Nem baj, gyógyszer, lehúzza. Pár órára működött is. Aztán este bő 39, majdnem 40 fok. nincs mese, irány az orvos. Reggel doki, aki egyből felírt erősebb lázcsillapítót, aztán semmi több, mondván erősebb megfázás.
Kedd reggel megszületett a rekord: 40,2 fok. Na a fele se tréfa, ha estére nem csökken, akkor másnap reggel vissza a dokihoz. Csak a munka, meg a varratszedés az egyik macskánknál, és mintegy 6-7 helikopter berepülése csúszik már megint. Az éjszakát azonban nem kívánom senkinek. Nem részletezném, tipikus vakbéltünetek - legalábbis a többségük - de nem egyértelműen. Na mindegy, ezzel nem viccelünk, irány az orvos. Az eredmény: reggel 10-kor háziorvos, délután 4-kor kórház azonnal operálandó igazolt appendicitis gyanúval (azaz vakbél-gyulladás).
De a tortúrám csak ekkor kezdődött... Kiderült, hogy nem biztos, hogy az, lehet, hogy epehólyag-gyulladás, aztán mégvalami, meg újabb valami. A lényeg: este 8-kor a branüllel a karomban feküdtem a kórházi ágyon teljesen bizonytalan lehetőségekkel. Ekkor kábé egy napja ettem utoljára, és ivás terén sem álltam jobban. Szóval döntötték belém az infúziót, ami csak félmegoldás, de legalább életben maradsz.
Reggel nagyvizit. Jön a főorvos: megvizsgál. Kiderült, hogy az előző napi panaszaim sokat csillapodtak, de így kitapintható, hogy tele vagyok nyirokcsomó duzzanatokkal. A főorvos egyből rávágta: ez fertőzés, el kell különíteni.
.jpg)
A kétágyas elkülönítő
Átkerültem egy kétágyas elkülönítőbe. Egyedül vagyok egy ablakkal rendelkező, de az előző szobámhoz képest terasztalan szobába zárva. A panoráma a szembe-épületre korlátozódik. Senki nem tud semmit, de legalább notebook-om végre van, a külvilágtól már nem vagyok annyira elzárva, csak fizikailag.
.jpg)
Egyedül a szobában. A bal karomon kapom a "kaját" és még sokáig ott fog jönni.. :(
Megjött a nővér, mosolyogva közölte: meghoztam a reggelit. Majd felmutatott 7 adag, azaz hét adag infúziót... Komolyan azon gondolkodom, megeszem a telefonom. Éjjel zsíros kenyérrel álmodtam. Jelenleg a legfőbb vágyam egy párizsis kenyérszelet - pedig egyébként nem szeretem. Megdöglöm egy kávéért. Előre láthatólag a jövő hét péntekig itt tartanak. Kissé magam alatt vagyok, mert ugrott Jakabszállás, Hajdúszoboszló és Farkashegy (Augusztus 17-18-19)
UPDATE
Összefutottam a kezelőorvossal. Végre ehetek és ihatok - bármit. Azonnal megkaptam a párom rántott húsos zsemléjét, aztán betoltam egy Mars-szeletet, majd legurítottam bő egy liter ásványvizet, egy fél liter kólát és egy jó erős kávét. Végezetül a kórházi ebédet is megettem.
És az abszolút jó hír: MEGVAN a bajom. Majdnem feleslegesen operáltak. A betegség neve: Mononucleosis infectiosa. A legtöbb ember fiatalon tünet nélkül átesik, nekem ez most nem sikerült. Egy hét antibiotikum-kúra (a másodlagos fertőzések miatt), szobafogság, orvosi maszk a család miatt, de MEHETEK HAZA!!! Eletem egyik leghosszabb napja volt. De hálás köszönetem azoknak, akik ezt könnyebbé és elviselhetőbbé tették, és akik - akárcsak egy pillanatra is - jókivánságokkal halmoztak el! Pár nap és ismét virulok. Addig pedig marad a szimulátor, ott nem baj ha török az éppen 38-39 fokos lázammal :)
