Valahogy mostanában a sárga színű forgószárnyasok törtek a felszínre, és színezik be - azaz sárgítják be - a napokat. Kezdődött a budaörsi Robinson R22-vel, majd a Toncsi lányunk kedvence lett a kis T-Rex 250-es, aminek szintén sárga a kabinja, végül a hetet egy sárga színű EC135-tel zártuk.
Mert ami másnak szerencsétlenség vagy ne adj' Isten tragédia, az nekünk szerencse egy kis - sárga - szín a szürke hétköznapokban. Pénteken reggel egy összetéveszthetetlen hang ütötte meg a fülünket: az Eurocopter négylapátos rotorjának és a farokba épített fenestron-nak a semmivel nem összetéveszthető hangja. Kinéztem az ablakon, és akkor láttam, hogy légvonalban úgy másfél kilométerre éppen leszálláshoz készülödik. Persze Toncsinak se kellett több: "Megnézem, megnézem!!!"
Toncsi: "Megnézem a sájga helipottejt"
És akkor jött az ötlet, nézzük meg, csináljunk fényképeket és videót - ha lehet. Ilyenkor nincs sok idő a készülődésre, hiszen nem fognak ránk várni, ők nem érnek rá, hát alkalmazkodni kell. Gyorsan bepattantunk az autóba, még kipakolni sem volt idő, így két RC helikopter is velünk jött az előző este folyományaként, a 600-as és az egyik 500-as.
A keresés gyorsan eredménnyel zárult: a módszer az, hogy rendellenes csoportosulást kell keresni, egy ilyen madár feltűnést kelt. Meg is találtuk - a "tömeg" alapján - mintegy öt perc alatt.
Leparkoltunk, Toncsi már az autóban bejelentette: "Beszélgetek a pilótabácsival". Hát odaballagtunk a várakozó pilótához és megkérdeztük, lehet-e fényképezni, videózni. Gyorsan kiderült a kérdésünket nem igazán érti, mert hát nem magyar. Ekkor láttuk, hogy a gépen osztrák lajstrom van, az OE-XEK jelzés és piros-fehét-piros sávozás. Miután engedélyt kaptunk, Nelossel gyorsan neki is látott, hogy minél több érdekes képet csinálhasson.
Persze a kisfiúkat és érdekli...
Elkészült a sok fénykép, és elérkezett a start ideje, hát arrébb álltunk. A két Turbomeca hajtómű gyorsan életre kel, nem kell hozzá talán csak egy perc, hogy a majak első felvillanásátától számítva a helikopter a levegőbe emelkedjen. A helikopter egyáltalán nem hangos, nulla kollektívnél szinte csak duruzsol. Aztán üzemi fordulat, és a kollektív állásszög emelkedni kezd. Ilyenkor a helikopter felveri a port, a légpárnából minden szemét kifelé száll. Aztán lassú hátrafelé emelkedéssel a helikopter magasságot vesz és elindul a célja felé.
Nos idáig tartott volna a történet. Csak hát a sárga sorozat nem várt folytatást kapott. Erik, azaz Mándoki Ferenc Erik tegnap rám szólt, hogy az ígért miskolci mentőhelikopter látogatás képeit ő is küldené, meg küldene egy videoklipet. "Te jó ég, én ezt el is felejtettem." Na akkor a blogbejegyzés befejezése várat magára, megnézzük, hogy mit készítettek. Persze akaratlanul fel tudtuk készíteni őt a szombati napra, Nelossel képei kvázi iránymutatást adtak a számára.
A légimentőkről nagyon jókat mondott, és a videó meg magáért beszél. De azért ezen is látni, hogy bizony kapaszkodni kell a kamerába, amikor a párna az ember feje felett van. Úgyhogy a heti sárga sorozatunk még egy taggal bővült, az ötszázadikként elkészült Eurocopter EC135 T2-vel, a HA-ECA-val.
Ez az a helikopter, ami egyébként a Mi-24 mellett ámulatba tud ejteni, mert ami az átlagember számára csak egy a sok helikopter közül, az az avatottabbak számára csupa érdekesség. Már eleve a helikopter aerodinamikája egy csoda, és akkor jönnek a mérnökök, és még megkavarják az egészet.
Az EC135 ugyanis jónéhány érdekes megoldást használ. Ilyen például a teljesen fix bekötésű, csapágymentes FVW rotorfej, és a speciálisan tervezett lapátok. Maguk a lapátok képesek úgy hajlani, hogy a három irányú csapágyazást teljes egészében helyettesítik, és mégsem törnek. Az élettartamuk ennek ellenére hosszú. Ráadásul, akár a mi világunk minőségi lapátjai esetén, itt sem nagyolják el a dolgokat, és annyira preciz módon készítik a lapátokat, hogy azok mindegyikének ugyanakkora a tömege, ugyanott van a statikus és a dinamikus tömegközéppontjuk, vagyis kiegyensúlyozás nélkül azonnal üzembe helyezhetők, mégse lesz tracking.
Vagy az igen egyedi fenestron, amiben a lapátok aszimmetrikusan vannak elhelyezve, hogy kicsi legyen a zajszint. Már eleve a farokrotor megoldása sem mindennapos, de még azt is tovább tudják fejleszteni. Egyébként ennek a megoldásnak számos előnye van a hagyományos faroklégcsavarral szemben. Például kisebb a mérete mégis ugyanolyan hatékony. Kisebb a zajszint, kevésbé lehet nekimenni, de ami talán a legnagyobb előnye: sokkal kevésbé hajlamos a sérülésre, a bele- vagy leérésre, mint hagyományos társai.
Aki használ 450-es kardános kihajtást, vagy 500-ast annak leszálláskor egyetlen ponton van a szeme: a gép farkán, csak a lapátok ne érjenek le. A nagygépes pilótákat ez a veszély ugyanúgy fenyegeti, csak mi esetleg káromkodunk, majd javítunk, addig ez a nagygépek esetén ennyire nem egyszerű. Egy jellemzően városi környezetre tervezett gépnél viszont áldásos, és megnyugtató, hogy a farok sokkal kevésbé sérülékeny.
Egyébként kevesen tudják, hogy ezeket a gépeket alap, majdhogynem 3D manőverekbe bele lehet kergetni. No tic-toc-ot nem repülnek, de az orsó vagy a loop, a 180-as vagy 540-es legyező nem a lehetetlen feladatok listáján szerepel.
És hosszú még a sor, de nem véletlen, hogy a világ számos országában használják hasonló célokra a gépet. A katonai változata az EC635 szintén sok ország haderejében ott szerepel. A hátránya az árában keresnedő, mert bizony mobiltelefonszám hosszúságú a számsor, amit át kell utalni érte, érthető, hogy így a legjobbak repülik.
A légimentők személyzete magasan képzett. Az orvosok és a mentőszakápolók munkájára nem térnék ki, az az egészségügyi blogok témája, de a pilóták nem sima PPL licenszes 50 órás kezdők. Nekik nem 60 méter széles kifutó felett kell tudni áthúzni, nem egy nagy körben levő H betűre kell tudni leszállni, hanem sokszor szinte lehetetlennek tűnő helyekre kell becuppantani a gépet. A 12 méteres hossz és a bő 10 méteres rotorkör sokszor csak egy-két méterrel szélesebb vagy hosszabb helyre száll le, majd száll fel ugyanolyan biztonsággal. Sőt, vannak esetek, hogy még erre sincs lehetőség, akkor jön az egyensúlyozás, a függeszkedés centiméteres mozgástérrel. Mindezt télen-nyáron.
Ők azok, akik repülhetnek a talaj felett méterekre, ők azok, akik szinte bárhol leszállhatnak. Éppen ezért ránk, RC helikopter pilótákra veszélyesek lehetnek, figyelni és számítani kell rájuk. De erről korábban már írtam.
Csapatmunka Miskolcon: Nagy Attila (orvos), Pozsgai Tamás (mentőápoló), Tálas Csaba (pilóta)
Valahányszor elhúz a házunk felett, valahányszor elmegy az autó felett, ember és gép, egy csapat és egy gép profi munkáját látom magam előtt. Nem azt a vészhelyzet féle rohangászást, hanem azt, amikor a csapat miliméteres pontossággal, nyugodtan, de határozottan dolgozik a célért: az emberi életért. Sose legyen rájuk szükségem/szükségünk, de ha baj van, akkor egy ilyen csapat jöjjön!
Jó leszállást a légimentőknek!