A legtöbben azt sem tudják, hol van ez a kis bakonyi település, a körülbelül 1100 lakosú Olaszfalu. Még többen vannak, akik miért is mennének oda, mert mi érdekeset tud adni egy ilyen pici zsákfalu. Pedig tud, méghozzá a krumpli betakarításával egy időben, egy igazi családi rendezvényt, egy kétnapos fesztivált. Erre a fesztiválta idén minket is meghívtak.
Mi tagadás, tudtam, hogy hol van, de a Zirc melletti kistelepülést egészen másképpen képzeltem el. Kiöregedő, kissé lepusztult, szegényes világra számítottam, és teljesen mást találtam. A családdal együtt mentünk el, hogy a rendezők kérésének eleget tegyünk és egy bemutató repüléssel tegyük még élvezetesebbé a napot.
A faluba egyetlen út vezet, viszont a kereszteződésig a festői 82-es főúton kell menni. A táj gyönyörű, az út élvezetes, bár télen azért rejtegethet érdekességeket. Veszprémtől egyik látnivaló követi a másikat egészen a falu "bejáratáig". Ahogy beérünk, a romos, útmenti házak helyett nagyon jó állapotú, szépen rendbetartott alpesi faluba érkezünk jellegezetes magyar sajátosságokkal. Hogy mik ezek, nem tudnám megmondani, de ha csak úgy belecsöppennék, akkor is érezném, egy igazi dunántúli városkában vagyok. Igen, ez már egyes helyeken város, hiszen saját gondozott sportpályái, szépen rendbentartott, hosszú utcái vannak. Sok lehetőségünk nem volt körbenézni, mert későn érkeztünk, de egy kirándulást még egészen biztosan megér, ha másképpen nem, akkor egybe kötve egy zirci pihenéssel. Zirc akár gyalogszerrel is könnyen megközelíthető, nagyjából egy órás séta lehet.
A fesztiválon rengeteg gyerek volt, még több fiatal, egy ilyen zsákfalutól elképzelhetetlenül színes, vidám forgatag. A szemközti hegyek látványa lenyűgöző, számunkra fővárosiaknak ez szokatlan, a Hármashatár-hegyen és a Rám-szakadékon túl is léteznek csodálatos tájak.
Mire sorra kerültem, a nap már lemenőben volt, így a látási viszonyok kissé korlátozottak lettek, óvatosabban kellett a gépekkel bánni. A terület majdnem ideális volt, leszámítva a balos lejtését, ami egyszer-kétszer megzavart, valamint a nézőkre is oda kellett figyelni.
Az első start a 600 Nitro Proval történt. A gép karburációjára sok időm nem maradt, hát gyatra is lett, alig volt valami ereje. Aztán két start az 500-assal, majd újabb a 600-zal. Azért ezt a ntrós dolgot tanulni kell nekem is. A karburáció már jobb volt, de erő nem sok akadt. És hogy örüljek, a start közepén a kipufogó lelazult - már megint - így időnként kevesebb üzemanyag jutott a motorba.
A közönség érdeklődéssel figyelte az egyébként "lábujjhegyes", óvatos startokat. A negyedik start környékére a felnőttek már elsétáltak, de a gyerekek - és pár apuka is - még órákig tudta volna nézni, csak hát a fényviszonyok öt start után pakolásra kényszerítettek.
Jó érzés ilyen közönségnek repülni: nincs lehurrogás, nincs "csak ennyi!?", viszont a háttérből hallható hangok alapján a flippes és lapátcsattogtatós figurák nagyon tetszettek a gyerekeknek.
Mi is jól éreztük magunkat. A rengeteg helyi finomság, a vendégszeretet, az emberek kedvessége miatt, ha jövőre is hívnak, biztosan ott leszünk.
