Edzések elnapolva... Sem a helyzet, sem az idő nem akar kedvezni nekem. Amikor végre azt hinném, hogy most már elkezdhetem, közbejön valami. Lassan harmadik hete nem vagyok képes kimászni valami hülye nyavajából, így ez a legnagyobb akadály. De a jövő hétre jön a rossz idő...
Forrás: www.rvmhc.co.uk
Már három hete tervbe van véve, hogy ismét napi szintre hozom a repülést, de csak nem akar összejönni: elsődlegesen a dögrovás - hol én, és akkor azért, hol a család más tagja, akkor meg azért. A jövő héten a szakadó eső sem lesz kedvező. Így marad a szimulátor. Ahogy korábban már írtam, a szimulátor a mindennapok része, de azért vannak korlátai.
Mindenképpen a szimulátoré a főszerep, ha egy-egy figura elsajátítása a cél, hiszen a mozdulatokat ott érdemes kitapasztalni, ott érdemes begyakorolni. Kezdőknek a repülés alapjainak elsajátításakor - például az irányok elsajátításakor - nélkülözhetetlen eszköz.
Vitathatatlan előnye, hogy nem időjárás, és pláne nem napszak-függő. Így rendszerint este - amikor végre levegőhöz jutok - elővehetem. Nem igényel sok időt, hogy rákészüljünk, hiszen csak egy kattintás, egy mozdulat a kábellel és kész. Képes arra is, hogy szinten tartson, a mozdulatok ne rozsdásodjanak be, vagy ha már bekövetkezett a baj, akkor könnyen megszabaduljunk a mozdulatok korróziójától.
De vannak dolgok, amikre a szimulátor alkalmatlan, így azokat csak az életben lehet megtanulni, megtapasztalni, megélni.
Phoenix RC 3.0 betöltés alatt
Gyakorlati jelenség a forgózsámoly-effektus: ellentétben a valósággal a szimulátor befordul, mindig a helikopter felé néz, az van a kép közepén - még akkor is ha ezt másképpen állítjuk, legfeljebb csúszik a kép egy kicsit, vagy kiúszik a gép a képernyőből. De az érzést, a látványt, amit az agynak a valóságban helyre kell tennie, nem képes visszaadni. Nem szimulálható az, amikor a gép nem szemből, hanem oldalról érkezik. Ezt csak gyakorolni lehet, erről szól a négyzetelés.
Nem képes visszaadni a változó fényviszonyokat. Nem képes arra, hogy egyik nap van kontúr, minden jól látszik, a következő napon a szürkeség miatt azt sem tudom megmondani, hogyan áll a helikopter. Ezt persze csak az érti meg, akinek fordult már ki váratlanul a helikopter figurából, és meg kellett volna mondani, hogy a farka vagy az orra áll felém, de az egész csak egy síkbeli plasztikus valami. Vagy oldalnézetből nem tudom megmondani, merre dől. Ehhez stabil tudás kell, és sok gyakorlat, hogy ilyenkor se essek pánikba.
Nem tudja visszaadni a szelet. Na persze be lehet állítani, egészen változatosra. De a megtévesztő érzéseket nem tudja reprodukálni. Ilyen a hullámzó szél: Ahol állok, ott fúj, tőlem harminc méterre meg teljesen más az intenzitása. Amikor van már némi rutin, ilyenkor az ember ösztönösen korrigálni akar, és ez néha többet árt, mint használ.
A helikopter startra készen... a szimulátorban
A szimulátor sosem fog olyan hibákat produkálni, ami a valós életben előjön. Na persze be lehet állítani motorleállást, egyéb műszaki nyűgök véletlenszerű szimulációját, de az nem ugyanaz, mint kint állni, és értetlenül szemlélni a történő eseményeket, majd néhány pillanat alatt meghozni a helyes, vagy helytelen döntést. Néha még csak a jelei mutatkoznak, hogy gond lesz, de már tudni kell, hogy a startot meg kellene szakítani, mert gáz van. Egy mellékzörej, egy oda nem illő hang, egy pillanatnyi nem odavaló, nehezen magyarázható reakció. És el kell tudni dönteni: leszállok, rotálok, esetleg folytathatom tovább. Erről a nagygépes, azaz az 1:1-es pilóták tudnának mit mesélni, pedig nekik sokszor nagyságrendekkel több idejük van dönteni, mint nekünk. Nálunk a döntéskényszer és a sikeres/sikertelen leszállás befejezése között jellemzően néhány másodperc telik el.
És akkor ott az érzelmi vagy lelki oldal. A szimulátoron nincs kockázat - ahogy mi mondjuk: "hiányzik a kaki-faktor". Ha összetöröm, azonnal van másik. Ha az arcomba repülök, látom a rotorkört, és máris ott áll az új helikopter felszállásra készen. Ha nekirepülök egy tereptárgynak - például valaki autójának - látom összetörni a helikoptert, repülni az alkatrészeket, de az autónak karcolása sem esik.
A valóságban a törés sok tízezres mulatság, sok-sok óra szerelgetés és beállítás. A mai magyar viszonyok között a legtöbb pilótának ez két-három-négy hetes kényszerszünet: meg kell várni a fizetést, és ellopni az időt a családtól, hogy a helikopter készülhessen.
Törött T-Rex 500-as - forrás: rcheliplanet.com
Ha az arcomba repülök, vagy csak elnézek valamit és belépek a forgó lapátok közé, vagy benyúlok a rotorkörbe, az nagyon csúnya véget tud érni. Az első variáció esetén nem nagyon kell orvosi segítség, de a nyitott koporsót sem javallják. A második és harmadik eset a helikopter méretétől és a motor ki vagy bekapcsolt állapotától függően különböző mérvű beavatkozásokat tesz szükségessé, mármint orvosilag. Az első esetre Magyarországon - szerencsére - még nem volt példa. A másodikról és a harmadikról már tudnának egyesek mesélni - ugye seaky?
A helikopter vs tereptárgy a valóságban nem végződik ennyire egyértelműen. Mindenkinek a fantáziájára bízom, hogy mit művel egy helikopter a maga egy-másfél méteres rotorátmérőjével, a szénszálas vagy üvegszál lapátjaival 2000-2500-as fordulatszámon mondjuk egy autóval.
Egy sikertelen éjszakai repülés - helicenter.hu
Összességében: ha nincs ló, jó a szamár is. A szimulátor nagyon fontos, hasznos dolog, de nem mindenható, nem csodaszer. Alkalmazkodni kell a helyzetekhez, meg kell találni a megfelelő arányokat. Így igyekszem mielőbb ismét kijutni, de addig is szimulátorra fel.
Törik a helikopter - csak a lényeg
Törik a helikopter - a hosszú változat
