Az előző alkalommal a modellhelikopterrel történő biztonságos repülés alapjairól volt szó. Azaz hogyan kerüljük el, hogy repülés közben a helikopter mozgása vagy irányítása miatt pánikhelyzet alakuljon ki. Így sikerült egy alapvetően nyugodt, és minden pillanatban irányított helyzetbe kerülnünk. De mi van akkor, ha Murphy közbeszól, vagy H. Bóna Márta tévedett és hirtelen mégse süt a nap, esetleg egy Mig 29 (bocsánat, együtt érzünk a Dongó századdal: Gripen) húz el felettünk alig 100 láb magasan?
Az átlagos szél csak emelgeti a helikoptert
Az időjárásra felkészülni nem igazán lehet, megtanulni kezelni azonban igen. Mivel a meterológia nem méteres pontosságú a váratlan szélroham bármikor bekövetkezhet. Ilyenkor az is egyetlen feladat: nem bepánikolni, tudni, hogy mi következik. A szél a helikoptert a stabilizátor (Flybarless elektronika, vagy flybar - a bell-hiller mixing) rendszere miatt felborítani nem tudja. Eltolni még a nagyobb szél is csak korlátozott mértékben képes a nagyobb helikoptereket, de egy átlagos szél egy 450-est sem tesz irányíthatatlanná.
Csak végig kell gondolni, mennyi az adott helikopter maximális repülési sebessége. Az annál kisebb sebességű szélben a helikopter minden irányba képes mozogni, legfeljebb lassan, néha pokolian lassan. Ez egy 450-esnél akár 50-70 km/h is lehet, egy 500-asnál már a 80-100 km/h(!) is uralható. Az egyetlen kockázatot a megnövekedő-lecsökkenő felhajtóerő jelenti. Vagyis a szél a helikoptert emelgeti. Tehát ha türelmesek vagyunk, és nem pánikolunk, a szélben nem törjük össze a gépet. Az egyetlen necces pont a leszállás lehet. Aki nem érzi biztonságosnak a leszállást, de nem tud rotálni, az is bátran kapcsolhat rotációt fél-egy méteres magasságban a helikopter magától le fog ereszkedni, csak ciklikus irányokat kell kontrollálni.
Váratlan eseményeknek széles a sora, kezdve a kézre szálló légytől, az allergiás rohamon át, a terep 50-en hirtelen felbukkanó mentőhelikopterig. Ezek mindegyike saját tapasztalat. A kezemre szálló csiklandozó légy nem hessegethető csak úgy el, mert abból véletlen botrántás lesz. Igaz ez a szúnyogokra is. Először biztonságos magasságban és pozícióban megállítjuk a gépet, aztán a botokra különösen odafigyelve hessegetünk, vagy leütjük a szúnyogot.
A réti széna allergiám két éve derült ki - repülés közben. A szemem bekönnyezett, és hirtelen semmit nem láttam. Ezek mindegyike az a helyzet, amikor az első a helikopter. Nem pánikolni, talppal lefelé, farokcsővel felém behozni, majd a gépet letenni. A szélhez hasonlóan talaj felett rotálva, abból baj nem lehet. Ebben az esetben is első a helikopter, azt kell stabil helyzetbe hozni, majd saját nyomorunkat leküzdve biztonsággal leszállni.
Egy terep 50-en érkező EC-135 nagyon meglepő lehet
A harmadik variáció a legfurcsább, és a legritkább. Bármikor jöhet olyan légi jármű - esetemben mentőhelikopter - ami a kelleténél közelebb kerül az általam irányított modellhez. Ilyenkor tudni kell a hármas degradáció szabályát: Első az emberélet, második a másnak okozott kár, harmadik a saját modell. Mindenáron el kell kerülni az ütközést az ember által vezetett légi járművel szemben. ha ennek az az ára, hogy a földbe húzom a gépet, akkor is. Nem árt tisztában lenni azzal, hogy a gépben ülő pilóta jó eséllyel semmit nem lát a modellből. Az viszont - mérettől függően - akár 100-200 km/h sebességgel is csattanhatna.
Marad a megfontolt légtérválasztás és a felkészülés az elvi lehetőségekre és a tájékozódás az 1:1-es repülésről. Szerencsére a motoros légi járművek többsége 1000 láb alatt nem nagyon van - leszámítva a leszálló és felszálló területeket. Komolyabb kivételt képeznek a Légimentők, akik jogosultak a talaj közelében is repülni - például koponyasérülttel, a Légirendészet - érthető módon - és a Légierő, akik most már repülhetnek terepszinten is bizonyos területeken. Akikre viszont nem lehet felkészülni, cserébe néha felelőtlenek, de legalább kellően lassúak: a sárkányosok és a siklóernyősök. Rájuk egyszerűen figyelni, mindig számítani kell. Egyébként is, az ember által vezetett légi járműnek mindig előnye van. Tomahawk robotrepülőnél már ér kacérkodni :)
Negyedik váratlan eseménycsoportunk a műszaki hiba. A szimulátor pár eseményt tud szimulálni, de csak "hopp, most nem jó" logika mentén. Ez a valóságban nem így szokott kinézni. Bármennyire is professzionális a használt technika, bármikor bekövetkezhetnek váratlan műszaki gondok. Azonban ezeknem az esetek egy jelentős részében vannak apró előjelei, amit a felkészült pilóta észrevesz, és még időben megfelelő döntést hozhat. Sok repülést követően a pilóta el tudja dönteni, hogy az apró jelenség miatt azonnal leszállunk, vagy azt már meg se kockáztatjuk - csak rotával, esetleg az adott start még befejezhető, de következőbe már nem kezdek bele, és így tovább.
A ciripelő motorcsapágy még akár több startot is kibírhat, bár a cserét nem érdemes sokáig húzni, mert jó esetben a motor, rossz esetben a helikopter bánja. Be-berántó szervóval azonnal leszállunk, ha lehet, de legrosszabb esetben azonnali rotáció, ott ahol van - amíg még lehet. Kicsit ideges giroszkóppal a startot végig lehet repülni, csak utána érdemes a beállításait finomítani. De ezekből a hibákból millió van, így nem fogom itt felsorolni, mindenkinek magának kell tudni dönteni.
Fontos a megfelelő helyszín- és légtérválasztás: első a biztonság, így általában lakott területektől távolabb repülünk
A műszaki hibákat lehetőség szerint még a start előtt megpróbáljuk kiszűrni. A motor beindítása előtt mindenki végigmegy a maga felszállás előtti checklist-jén, és ha minden stimmel, akkor szállunk fel. Repülés közben a zavaró jelenségeket, amik hibára utalnak, nem hagyjuk figyelmen kívül.
De a legfontosabb: a váratlan, minden előjel nélküli hibára egy módon lehet felkészülni: a biztonság betartásával. Ember, állat, autó, és egyéb érték fölé és néhány méteres közelébe nem repülünk. A helikopter a pilótától is biztonságos, pár méteres távolságra van. A levegőben levő modellt nem csak a pilóta figyeli, hanem mindenki, aki a helyszínen van, hogy ha ugrani kell, akkor azt még időben meg lehessen tenni. Szerencsére a helikopter az az eszköz, ami repülésre igazából alkalmatlan, így a legtöbb műszaki hiba gyorsan a földre kényszeríti, azonban repülőgéppel már több kellemetlen találkozásom volt - még jó, hogy a habrepülőgép nem üt nagyot.
A kezdő pilóta alapszabálya: leszállni ha bármi zavaró jelenség van. Tudomásul kell venni, a modellhelikopter is könnyen fegyverré válhat, ami rosszul is elsülhet. Kellő tisztelettel, kellő figyelemmel kell vele bánni. Azt szoktam mondani, ha az autóm helikopter lenne, már nem repülnék vele - ebből kitalálható, az autó esetén sokkal kevésbé vagyok érzékeny a műszaki hibákra.
És mi van, ha megtörténik a baj, és a helikopter végzetesen közelít a talaj felé? Nem nézzük tétlenül, hanem... de ezt majd következőleg.
Align T-Rex 250 háton
