Íme egy újabb kérdés az örök kérdések között az RC helikopterek világában. Vajon melyik a jobb. Korábban a flybarless kontra flybar rotorfejek, majd a hagyományos kontra DFC fejek kérdése volt napirenden. Most pedig újabb kérdésben kellene pálcát törnünk.
El kell keserítsünk mindenkit, mert ez most sem fog megtörténni, ugyanis nincs egyértelműen jobb vagy rosszabb válasz a kérdésre. Egyiknek is megvannak a maga előnyei, másiknak is, ahogy a hátrányaik is.
Először nézzük, mit is nyerünk. Elméletileg a három lapát 50%-kal nagyobb felhajtó erőt generál, feltételezve, hogy a motorteljesítményünk végtelen. Másrészt csökkenti a giroszkópikus hatást, reaktívabbá teszi a helikoptert, de a fordulatszám tükrében ez a nyereség mindössze 10-20 milliszekundumban mérhető, amit - lássuk be - nem igazán tudunk érzékelni.
A gyakorlatban - mivel a motorteljesítény adott - csökkenthetjük a fordulatszámot ugyanazon repülési tulajdonságokat produkálva, ezáltal a repülésben levő csúcsterhelések és átlagterhelés közötti különbség kisebb lesz. Csakhogy ezzel növeljük a reakcióidőt is. Ugyanakkor a zajhatás több összetevő miatt kisebb lesz, a helikopterünk csendesebben fog repülni.
Összességében a gyakorlatban kapunk egy stabilabb, és kiegyensúlyozottabb gépet, ami kevésbé lesz dinamikus, mint a kétlapátos változat. Viszont ismét elveszítjük a korábban a DFC fejekkel megjelent egyik előnyünket, a rövidebb főtengelyt, mivel ismét helyet kell szorítani az imbolygóvezetőnek, köszönhetően a megváltozott szerkezetnek. A 3D repülésben ugyanis az az előnyösebb, ha a lapátok forgási síkja közelebb van a tömegközépponthoz, ez teszi a fordulékonyságot jobbá.
Másik lehetőségünk, hogy kisebb lapátokkal repüljük ugyanazon a fordulaton a helikoptert, de ezzel ismételten a mozgékonyság rovására dolgozunk, mert a motorteljesítményünk adott.
Konklúzió, rakjunk bele nagyobb, erősebb motort. Ez egy láncreakciót generál, mert az erősebb motorhoz, nagyobb szabályzó, jobb akkumulátorok, és erősebb hajtásrendszer is szükséges lesz, de ez már igencsak a tuning kategóriája.
És akkor jön a következő kérdés, amivel előbb-utóbb mindenkinek számolnia kell, aki repül. Mi van akkor, ha törünk? Értelemszerűen a törés helyreállításának költsége magasabb lesz, mint egy kétlapátos változat esetén, mivel jóval több sérülékeny alkatrészünk van, mint a kétlapátos változatban. Ráadásul a lapátok kiegyensúlyozása sem elkerülhető, ami kissé bonyolultabbá válik, mint két lapát esetén.
Összefoglalva, a három lapátos változatot kezdőknek vagy a helikopter karbantartásában ténylegesen és valóban nem járatos pilótáknak nem ajánlanánk. A többiek esetében azonban, mindenki maga döntse el, hogy melyik repülési karakterisztika tetszik jobban, aszerint lehet választani.
Ne felejtsük el: a helikopteres repülés tapasztalati tudomány. Még a rendes helikopterek tervezésénél és építésénél sem lehet mindent számok alapján a tervezőasztalon eldönteni, rengeteg paramétert élesben kell kipróbálni. Miért is lenne másképpen a modellhelikopteres repülésben?