Ezen a hétvégén volt - talán nem túlzás - Angliában a legnagyobb szabású RC modell esemény, a Weston Park Model Airshow, és ami számunkra fontosabb, ennek keretén belül a Helifest is. A rendezvény háromnapos, de ugye pénteken a legtöbben dolgozunk, így a hétvégét szántuk a rendezvényre.
A Helifest-nek és a Weston Park Model Airshow-nak a Staffordshire-ben lévő, Shifnal település mellett a Weston Park ad helyet - nem meglepő módon. Ez Birmingham-től északra található, Londontól egy kicsit nagyobb távolságra, úgy 300 km-re.
Eredetileg szombaton akartunk menni, de kicsit későn hagytuk el Londont, így az M25-ös autópályán kb. 30 mérföld és két és fél óra elteltével kénytelenek voltunk a tervet feladni és visszafordulni. Tanulság: Londonból nyolc után ne akarj elmenni, mert nem tudsz.
Viszont a vasárnapi nap hihetetlenül nagyszerű volt. Amikor közeledtünk a célunkhoz, azért egy kicsit megijedtem az autópálya kijelzőjén levő felirattól: "For Airshow use J3" - "Használd a 3-as lehajtót az airshow-hoz". Ha ez háromszor ki van írva az autópályán, akkor millióan lesznek, te jó ég... Mint kiderült, alig pár kilométerrel arrébb, a Royal Air Force Cosford bázisán volt egy másik airshow is, így aki nagyon unta a modelleket, az az időnként berepülő igazikban is gyönyörködhetett.
Képzelj el egy helyet, ahol túlzás nélkül több ezer ember összegyűlik. Már az autók leparkoltatása is nagy kihívás a szervezők számára, de ezt is nagyon jól szervezték. Fiatal kadétok irányították a forgalmat, mindenkit egymás után szép sorban.
Egyszerre több helyszínen zajlottak az események, külön az autósok, az FPV, a repülősök és természetesen egy nagy területen az RC helikopterek.
A nap folyamán több neves pilóta is repült. Láthattuk Duncan Osbourn, Gareth Davies, Mirko Cesena, Kyle Dahl, Kyle Stacy bemutatóit és még hosszan sorolhatnám, de a hölgyek is képviseltették magukat Raquel Bellot, Rachel Plant, Simone Zunterer és Kim de Weese alkotta Girls United formájában. Nem is nagyon ragoznám tovább, mert lehetetlen leírni a repüléseket. Szerencsére jónéhány videó készült a helyszínen.
Természetesen számos forgalmazó és márka is képviseltette magát, főleg azok, akiknek helyi érdekeltségük is van.
Egy ilyen rendezvényen nem csak nézelődni, hanem vásárolni is lehet, úgyhogy az angliai viszonylatban olcsónak mondható belépő ellenére (12 font felnőtteknek, 8 font gyerekeknek naponta) elég tetemes mennyiségű pénzt ott lehet hagyni. Akinek van kedve és lehetősége, a helyszínen kempingezhet. És még éhen sem maradtunk, az ellátásról több büfés kocsi gondoskodott.
Sajnos megkockáztatom, hogy Magyarországon egyelőre nem sok esélye van egy ilyen jellegű rendezvénynek, hiszen ami az angolok számára nem egetverő költség, az Magyarországon egyenesen csillagászati. Egy átlag család egész hétvégéje nem kerül többe 150-200 fontnál - ami persze forintban igencsak sok, viszont angliai viszonylatban egy sima hétvége költségvetése.
A másik szempont viszont a biztonsági kérdés. Ezt az angoloktól megszokott kissé szabadon értelmezett módon valósították meg, nevezetesen sima kötél körbe húzva, egy-két helyen fém korláttal kiegészítve. A kihelyezett A4-es papírok hivatottak felhívni a figyelmet, hogy az elkerített részre tilos bemenni. Ez errefelé elegendő, sem külön biztonsági őr, sem gépfegyveres őrség nem szükséges a szabályok betartatására.
Meglehetősen nagy terület miatt az emberek nem nyomorognak, egy esetleges elszabadult modell esetén van lehetőség hova menekülni, a biztonsági modellfogó háló nem nagyon jellemző errefelé. Szerencsére nem volt rá szükség, csak elméleti szinten volt jó mindezt tudni.
Ami szintén nagyon érdekes, hogy mindenki milyen közvetlen. A hat éves lányunk nagy álma volt látni, esetleg találkozni példaképével Raquel Bellot-tal, aki a pályán kívül egy kedves, egyáltalán nem nagyképű lány - pedig lenne mire. Simán fotózkodott vele, minden további nélkül aláírta - egyelőre még az én helikopteremet.
Azóta Antónia lányunk szorgalmasan gyakorol szimulátoron, ő is olyan pilóta akar lenni, mint a „nagylányok”. Ha csak ezért mentünk volna, már megérte, de összeségében nagyon elégedetten tértünk haza.
Sok törést nem láttunk. Az egyetlen igaziról pont le is maradtam - hiába, néha az embernek vannak elengedhetetlen szükségletei, mint az evés, ivás, és a többi...
Ha valamire igazán panaszkodni akarnék, az a hihetetlen „szép” angol nyár - bár legalább nem esett, csak a rendezvény zárásakor. Sajnos jó fényviszonyok hiányában sok esélyünk nem volt igazán jó képeket és videókat készíteni.
A rendezvény egyetlen igazi balesete záráskor történt. Egy büféskocsiból kilépő, ott dolgozó hölgy egy egész vödör forró olajat öntött magára, úgyhogy azonnali elsősegélyben részesítették, valamint a helyszíni ambulancia is kezelésbe vette, mi meg hívtuk a mentőket. Mivel a terület nagy, kénytelen voltam kimenni a főbejárathoz autóval, hogy felvezessem őket. Vészvillogóval száguldottam el a kígyózó autósor mellett, de senki nem reklamált - ami azért ebben az országban sem teljesen megszokott. A hölgy sérülései súlyosak, de szerencsére nem életveszélyesek, köszönhetően a helyiek gyors reagálásának.
A tapasztalatok után azt hiszem, jövőre három napra megyünk.
További fényképek itt találhatók: https://www.facebook.com/rchelicopterhu/photos/?tab=album&album_id=1012102048872494
