Ezer éve nem írtam, kicsit fel is adtam az efféle ambícióimat, meg aztán nem lett volna korrekt, mikor mostanában nem nagyon van lehetőségem a dolgok ezen oldalával foglalkozni. Az ok prózai, Angliában valahogy rövidebbek a napok - sokkal.
Csakhogy két nappal ezelőtt felhívott a Magyar Televízió, hogy interjút kérjenek. Hát ez nem jött össze, de a szerkesztő hölggyel elég hosszan elbeszélgettem telefonon a témában (sajnos a névmemóriám csapnivaló, így fogalmam sincs, ki volt az). Felkeltette az érdeklődésem, hogy mi zajlik arrafelé, és hát ahogy Hofi Géza bácsi mondá valamikor, a "pofám leszakad".
Mintegy öt perc olvasgatás és kutakodás elegendő volt, hogy kiakadjak, mert hát ez megint olyan magyaros. Csináljunk valamit, mindegy hogy mit, a lényeg a látszat, mi dolgozunk, az ország meg épül és szépül. Tisztára, mint a szocializmusban, a különbség csak annyi, hogy akkor legalább a dolgok egy része fedte az igazságot. Nem akarom ezt idecitálni, de valahogy ezért vagyok itt, azaz ott.
Le merném fogadni, hogy csupa olyan ember vesz részt a dologban - szakértők - akiknek van némi fogalmuk a dolgok állásáról, de úgy igazán csak a felszínt kapargatják. Ha meg mégsem, akkor szálljanak magukba, mert ez a modellezés hazai kinyírása. Ha ezt ebben a formában végigviszik, a maradék esélyét is megölik annak, hogy valaha Magyarországon lesz egy normális modellezés. Amit az ország vezetői pénzügyileg elkezdtek, azt most törvényi oldalról befejezik. Mondanám, hogy csupa rosszindulatból, pedig tényleg - mást nehéz feltételezni.
Látva a hazai repülés tényleges - és botrányos - helyzetét, a sorra megszűnő repülőtereket, és repülőtér-bezárásokat (Dunakeszi, Farkashegy, Hármashatár-hegy és végül Tököl), nem is nagyon tudok mást feltételezni, csak ennek még az okát se nagyon látom és értem, mert itt még ingatlan biznisz sincs, ahogy az angol mondja: "just because".
Szóval adva van egy zseniális szabálytervezet annak mindenféle hátulütőjével. Szép, hogy a szakhatóságok mintegy 18-19 évvel a törvény hatályba lépését követően felébredtek, hogy bizony van egy kötelezettségük, mégpedig ennek a szabályozása. És sikerült is a lényeget felfogni, azaz szabályozni kell, a többi nem számít. Ha azt mondjuk, hogy a Duna visszafelé folyik, akkor az úgy is van, elvtársak. Nem ismerős?
Lehet, hogy velem van a baj, de amióta kicsit messzebbről nézem a dolgokat, azért van egyfajta másik perspektívám is. Valahogy itt az EU nyugati szélén a dolgok működnek, néha jól, néha rosszul, de működnek. A módszertan végtelenül egyszerű: teremtsünk egy feltételrendszert, ami logikus és érthető, majd alkossunk rá szabályokat. Nem kell agyonbonyolítani, a lényeg, hogy a kereteket határozzuk meg, ami azon belül van, az rendben van.
Hogy mást ne mondjak, elég megnézni az itteni jogosítványokat. Kísértetiesen hasonlít a magyarra, egy-két apró különbséggel. Jelentéktelen dolgok. Például, rajta van a címed. Nincs túlbonyolítva, odavésik és kész. Cserébe elfogadják mindenhol, mint proof of address, azaz lakcímigazolás. Ha nincs jogsid, akkor egy halom papír kell a legalapvetőbb dolgokhoz is, mert ha nincs címed - hiteles címed - akkor itt még egy nyamvadt internet-előfizetést, de még tisztességes állást sem kapsz. A másik alapvető különbség az érvényességi idő. Ez egyénenként változó, de 70 éves korodig szól. Ha nem vagy alkalmas a vezetésre egészségileg, akkor azt NEKED kell belátni, és nem vezetni. Nem ellenőrizgetnek. Persze van itt még egy rakat, magyar ember számára hihetetlennek tűnő szabály, de most ebbe ennél mélyebben ne menjünk bele. Egy a vezérelv, hogy a kereteket határozzák meg, a többi nincs agyonvariálva.
És akkor mi is a baj, ezzel a jelenlegi tervezet agyszüleménnyel?
Ha nagyon egyszerűen akarnék fogalmazni, akkor az, hogy létezik. De nézzük a konkrétumokat - sajnos kénytelen leszek egy-két brit mintát is idecitálni.
Először is a repülést valamiféle szakszolgálati engedélyhez akarják kötni.
Ez nagyon helyes, csakhogy... Sikerült megint a dolog jó végét megfogni, a lényeg a szabályozás és az ENGEDÉLY. Na ez errefelé úgy működik, hogy ha ki akarod próbálni, akkor valami jelentéktelen (értsd párszáz FORINTOS) díj megfizetése mellett bármelyik modellklubnál megteheted úgy, hogy biztosításod is van. Ha tetszik, akkor kifizeted az otthoni mércével tetemes, helyi viszonylatban elfogadható éves biztosítási és klubtagsági díjat, oszt nosza, lehet a modellrepülőtéren repülni. Onnantól kezdve a klub saját hatásköre a szabályok betartása és betartatása. A Croydon Airport Model Flying Club esetében a repülőterükön van egy olyan szabály, hogy a maximális repülési magasság 600 láb. Alig pár kilométerrel arrébb van Biggin Hill repülőtér, és mit ad Isten pont pályairányban van a modellrepülőtér. Egyébként csak a szokásos szabályok, ez volt az egyetlen speciális itt. Kérdeztem, hogy lehet-e repülőtéren kívül is repülni, és hát géptípusa és parkja válogatja. Az én felelősségem, hogy történik-e valami. Most tessék megkeresni, hol írtam le az engedély szót ebben a bekezdésben. Igen jól látod, a magyarországi tervezetnél. Az már egy másik kérdés, ha ezt professzionális szinten, bemutatókon, oktató-pilótaként, esetleg üzletszerű filmezés keretén belül akarod űzni. Oda igenis szükséges valamiféle előképzettség. Na de ki és hogyan fogja neked ezt megadni?
A modellezést valamiféle klubtagsághoz akarják kapcsolni.
Meg tudja nekem valaki mondani, hogy hány magyarországi klub létezik? Nem ilyen névvel rendelkezőkre, kis létszámú helyi csoportokra, hanem MŰKÖDŐ klubokra gondolok, valódi élettel, programmal, szervezettséggel. Szerintem pontosan egy kezem is sok hozzá, hogy megszámoljam. Ez azért fontos, mert egy valódi klubtagság velejárója a klubtagsági díj, amiért cserébe modellrepülőteret, képzést, szakmai segítséget, repülési lehetőséget és biztosítást kapok. Nem "vagy", hanem "és". Ez normális keretek között olyan évi 30-50 ezer forint leperkálását jelentené fejenként és nagyon alaphangon, és klubonként olyan 20-30 tag minimálisan kellene (mármint aki fizet is), hogy ezek a dolgok valóban tudjanak működni. Na akkor lehet sorban állni, ki tudja ma ezt Magyarországon kifizetni? Ja, nem tudod, akkor ne repülj. És már kész is a remekmű, fizetőképes klubtagság hiányában klub sincs. Jelentem ez itt - az Egyesült Királyságban - klubonként változó, de olyan 150-300 font között alakul évente (vagyis 60-120 ezer forint), amiért van klubélet, zárt, bekerített modellrepülőtér - üzemidővel - és biztosítás. Ja a biztosítás (szigorúan elmondás alapján, leírva nem láttam) 5 millió font okozott kárig fizet - önrész nélkül. Ez 2 milliárd forintot jelent. Vagyis tetemes pénzt kell kifizessek (hazai viszonylatban), de kapok is érte valamit.
A modelleket típusvizsgához akarják kötni.
És ez az évszázad vicce a modellezésben. Nincs két egyforma konfiguráció... szerintem az egész országban... összesen. Akkor milyen típusvizsgáról beszélünk? Ki az alkalmas szervezet ezek kiadására??? Ugyanis egy ilyen mögé - civilizált országokban - valakinek felelősségel oda kell állni. Ha kiadtam egy típusengedélyt, és az valamiért csődöt mond, akkor bizony én viszem a balhét. Na várom a sorbanálló jelentkezőket, akik ezt felvállalják. Én tuti nem. Az ok rémesen egyszerű: ezt lehetetlen felelősséggel elvállalni. Ezek az eszközök nem repülésre készültek, mármint úgy értve, hogy minőségbiztosítási oldalról. Vagyis nincs bennük az a bizonyos plusz, ami a rendes repülőgépekbe készült utolsó csavarra is igaz. Ergo, felelősséggel ilyet kiadni nem tudok.
Ha már itt tartunk, akkor alkossuk meg ezt alkatrész-alapon, lévén akkor a konfigurációk sokféleségét kiküszöböltük. Mondjuk, hogy minden egyes alkatrészre valami külön minőségi vizsgát kellene alkalmazni. Lehet számolni, hogy mibe kerül ez egy olyan szervezetnek, aki mondjuk csak a szervókra szeretne ilyet kiállítani. Alig pár millió forintból meg lehet úszni - csak a szervókat. Egy olyan száz év alatt meg is térülhetne a beruházás, ha nincs más költségem - tekintetbe véve a magyarországi piacot. Akkor terheljük át a költségeket a megrendelőre, az otthon úgyis úgy szokás. Ha tényleg felelősséggel akarok valamit ellenőrizni, akkor azt bizony ütni kell, nem lehet tíz perc alatt megcsinálni. Ha a szerencsétlen hülye egy új alkatrészre akar ilyet kérni, fizettessük ki vele. Ja és vegyen egy szettet belőle pluszba, mert ugyebár élettartamot vizsgálunk. Alig párszázezer forint körül megáll a költsége, és már van is papírja a szervókról. Motor, gép, szabályzó, vevő, akkumulátor, rádió és millió egyéb cucc nem kell.
Az meg egy külön tészta, hogy a modellezésben alkalmazott technikák legalább olyan gyorsan változnak, mint mondjuk az informatika. Hogy mást ne mondjak, a Windows 8-ban a csempés startképernyő volt az irány a megszokott start menü helyett. Most ez úgy néz ki, hogy megszűnik. Szakavatottaknak egy másik példa: volt pár éve a WCF, mint követendő irány, aztán lett a WCF Data Services, és mintegy bő hónapja bejelenetette a Microsoft, Web API az új irány, a WCF-nek ezennel vége. Püff neki, ezt is hiába tanultam. Egyszerűen olyan gyorsan jelennek meg az újabb és újabb termékek, hogy egy magyarországi piacon ezeket gazdaságosan ellenőrizni és auditálni NEM lehet.
Folytathatnám, mert iszonyat hosszú a sor. Szép, hogy belekezdtek, bár ne tették volna, mert vagy kidobott idő, vagy a világ legeszementebb szabályozása és egyben a modellezés koporsójában az utolsó szeg lesz megalkotva. Félreértés ne essék, értékelem én a jószándékot, csak hát ide megint Hofi Géza egykori mondása passzol: "Az ország összes lyukát telerakták olajkályhával. Na most az a rohadék olajkályha mit eszik? Olajat a nyüves. Agáca fába bele se kóstol."
Valamikor régen, amikor még volt modellezés, még volt VERSENY
Akkor milyen lenne egy jó szabályozás?
Hát a kérdés jó. Nem egyszer futottunk neki a dolgonak, de nagyjából ugyanazokba az akadályokba futunk bele. Először a modelleket kell szétcsoportosítani, és valamilyen ésszerű, nem túlszofisztikált logika mentén kategóriákat kialakítani. Például a törvényből ki kell sorolni a játék kategórióba tartozó cuccokat, mert hát a törvény értelmében jelenleg ezek is lajstroma nem kötelezett légi járművek. Valahol a határ a hobbi célú és hivatásszerű eszközök között lehetne. Esetleg a hobbi célú gépeket még két kategóriára, egy nagyteljesítményű (kvázi veszélyesebb) és egy abszolút kezdő vagy amatőr kategóriára lehetne bontani. Az alsóbb kategóriákból a szakszolálati engedélyt ki lehet hagyni, mondjuk a hobbi célú repülést biztonságos, arra alkalmas területhez lehetne kötni. Azért nem írok dedikált modellrepülőteret, mert ez a jelenlegi gazdasági helyzetben eleve halálra van ítélve, ugyanis annak költségei vannak.
A hobbi célú repülésnél mindenféle minőségi előfeltételt - ergo műszaki engedélyt - ki lehet hagyni. Ugyanez vonatkozhat akár a professzionális repülésre is, de hát ugye nem Magyarországon. Anglia esetében ez úgy működne, mint az M.O.T., azaz a műszaki vizsga. Az a fogalom, hogy "megbukott a műszakin", nem igazán létezik. Igen, el tud vérezni a verda, de akkor kapsz egy papírt, hogy bizony nincs fék az autón, és azt neked meg kell csináltatni. A TE FELELŐSSÉGED, hogy beülsz és elmész, vagy megcsináltatod. Ha azonban ezzel az autóval balesetet, ne adja Isten, halálos balesetet okozol, nagyon hosszú ideig nem kell Council-Tax-ot fizetned, mert a rácsok mögött ezzel nem kell foglalkozni. Így biztosítható, hogy a felkészült szakszolgálati engedéllyel rendelkező pilóta, valóban felelősséget vállaljon az üzemeltetett technikája után. Mellesleg az ittas vezetésre is igaz ez errefelé. Nincs határértékekhez kötve, hogy hány sör után ülsz be, de ha ittasan balesetet okozol, és a rendőrök úgy ítélik meg, hogy el tudtad volna kerülni, hosszú-hosszú időre a fűtés és a kaja megoldott. Valahogy még sincs rengeteg ittas vezetés itt...
Folytathatnám az ötletelést, de hát Angliára még egy dolog igaz. Ez egy mocskos, kapitalista ország, egyszerűen undorító, de itt fizetni kell szinte mindenért, méghozzá nem is keveset. És ilyen drága dolgok a munka és az ötletek. Szóval majd ha fizetnek érte, akkor folytatom, és megosztom az ilyen irányú szakmai tapasztalataimat és ötleteimet. De sajnos Krisztus sírját sem őrizték ingyen...
