Minden év májusában az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis családi napot tart a bázison dolgozók családtagjai részére. Ezen a napon megnézhetik a kívülállók a bázis életét, vagyis mit csinál anya vagy apa, amikor dolgozni megy. Legtöbben olyan helyen dolgozunk, ahova a családtagok az év szinte bármely napján benézhetnek hozzánk, a Honvédség azonban nem ilyen hely, így hát kell ez a pici kis ablak, kell ez a kis rés.
Ezen a napon a bázis kitesz magáért és színes programot állít össze a több ezer látogatónak. Van statikus és dinamikus bemutató, különböző programok és sátrak, és természetesen a gyerekekre felkészült eszközök és személyzet. Az idei alkalommal minket, az rchelicopter.hu csapatát is meghívtak, hogy kicsit tovább színesítsük az egyébként sem egyhangú programot.
"Statikus és dinamikus bemutató"
Ezt a kifejezést sose használtam azelőtt, hogy a Magyar Honvédséggel kapcsolatba kerültem volna. De azóta egészen hozzászoktam. Statikus ami áll. Idén ebből sok érdekesség volt: A Magyar Honvédség szinte összes valaha rendszeresített forgószárnyas típusának egy-egy darabja (csak Mi-2-t nem láttam). Illetve a merevszárnyű repülés pár darabja, így többek között egy MiG-29-es, Jak 52-esek, és a Szolnoki Repülőmúzeum gyöngyszeme az 1910-ben, Kvasz András által épített repülőgép replikája is kiállításra került. Ezek közül csak az utóbbit nem lehetett megfogni, kipróbálni, vagy beleülni.
De a nap egyik fénypontja a dinamikus bemutató volt, amit egy Mi-8 egy Mi-17 és egy Mi-24-es hajtott végre. A géphármas köteléke nagy robajjal haladt végig a szandaszőlősi kifutó felett, majd egy rövid együttes repülést követően a köteléket rózsa alakban felbontották. Ezt követte a Mi-24-es szóló bemutatója, illetve az egyes helikopterek egymás után mutatták be a különböző lélegzetelállító manővereket. A 24-es most deszantcsapatot is hozott. De említésre méltó a Minyó orrfutós felszállása, illetve a géphármas kötelékbontása is remekül sikerült.
Amikor alkalmunk volt mi is bemutatóztunk, és itt szeretnék köszönetet mondani minden pilótának, aki jelenlétével és repülésével emelte a nap fényét: Így köszönet jár Németh "Nesy" Szilveszternek, Fábián "Fabiati" Attilának, Illés "Joker" Péternek, Mayer "Gyuribácsi" Györgynek, hogy részt vettek a programunk lebonyolításában és annak baleset- és eseménymentes kivitelezésében. Gyuri bácsinak köszönhetően bemutathattunk két UH-60-ast és egy Augusta-t, illetve mi magunk is megcsodálhattunk egy SAB Goblin 700-ast.
Joker a Goblin-nal hihetetlen bemutatót repült, tanúsíthatom, hogy a Tareq-féle repülést a Goblin valóban tudja, hihetetlen dinamizmusra és teljesítményre képes. Nagyon kitalált, nagyon felépített konstrukció, igaz Joker keze is kellett hozzá.
A merevszárnyú repülést a Puma Air Rally áthúzó mezőnyén túl a bázis egyik Jak 52-esének a műrepülő bemutatója, majd pedig Veress Zoltán hihetetlen légiparádéja képviselte. Ennyire közelről nézni egy műrepülő bemutatót - legalábbis azt, amit Veress Zoli az Extrával művelt - meglehetősen félelmetes látvány. Ennek az embernek elmentek otthonról, vagy kötélből vannak az idegei, de a keze nem remeg az tuti. Olyan közel repüli a figurákat a talajhoz, amilyen közel én nem merem levinni az 500-ast háton, pedig az sincs magasan és ott legfeljebb a gép megy a levesbe. A viccet félretéve, ez az ember nem véletlenül híres. Repült úgy a pálya felett billegtetve a gépet, hogy ha pár centit jobban bedönti, a szárnyvég leér. De amikor háton húzott át a pálya felett, akkor se tudta volna a talpára fordítani a gépet anélkül, hogy feljebb emelte volna.
És az elköszönése se volt egyszerű, nem sokkal korábban én ott repültem a gurulóút felett, ahol ő késben tartva a gépét elhagyta a helyszínt. Az első gondolatom a látvány után: otthagyram a helikoptereim, azok most nem törtek össze? A szárnyvég nem volt olyan magasan, hogy elfért volna alatta bármelyik gépem.
A záró programok között átadtuk a vitt ajándékunkat a bázis részére, azon belül is vendéglátóink parancsnokának Lamos Imre dandártábornok úrnak. Készítettünk egy magy helikopteres festésű kabint T-rex 500-ra, 580-as oldalszámmal, magyar felségjellel, ami egyszer repült. Ott feltettük egy 500-asra és egy rövid bemutatót követően a kabinnal az 500-as leszállt, majd a kabin átadásra került. Nem teljesen így terveztem a gép repülését, de akkora szél volt, ami már az 500-asnak kellemetlenül nagy, széllel szemben például majdhogynem imádkozni kellett, hogy jöjjön már vissza. Úgyhogy finomra vettem a figurát, mert a kabinnak egyben kellett visszajönni.
A nap további részét Jakabszálláson töltöttük. Itt a Puma Air Rally volt, azaz a Puma Század emlék csillagtúrája és air rally versenye. Mellesleg meglehetősen sok modellező volt itt is, de azért itt már a merevszárnyúak kerültek túlsúlyba - mármint modellek formájában, de aztán jöttünk mi és megtörtük a hegemóniát.
A birkapörkölt és a jó társaság mellett rengeteg különböző típusú repülőgép fordult meg itt. A teljesség igénye nélkül volt itt Cessna, Falke, Diamond, de még a budaörsi kék Jak-52 és a frászt hozta ránk, amikor áthőzott a fejünk felett.
Meglepő módon itt nincs klikkesedés, a kisgépes és nagyobb kisgépes pilóták megértik egymást és jól megférnek egymás mellett annak ellenére, hogy a betonos kifutó meglehetősen közel - hogy ne mondjam, ijesztően közel - van a modellezőkhöz, így a le- és felszálló forgalmat erősen figyelni kell.
Itt már mi is lazábbak voltunk, egymás után dobtuk a startokat. Gyuri bácsi mindegyik UH-60-asa a levegőbe emelkedett, és gyönyörüeket repült.
De hogy igazságos legyen, ide is készültünk egy kabinnal, a Puma Század egy Gripen-színezésű 500-as kabint kapott ajándékba.
Nagyon hosszú és fárasztó napot tudhatunk magunk mögött, de nagyon jól éreztük magunkat. Ha hívnak minket, mindkét helyre szívesen megyünk. De könnyebb lenne, ha nem egy napon lenne a két esemény...
