Immáron a sokadik helikopter színesíti a flottámat, az új - kissé kanyargós beszerzésű, de annál nemesebb rendeltetésű - gép, egy Nitro Pro 600 azonban érzéseim szerint felborzolta a hangulatot, legalábbis családi béke szempontjából. Ezért egy sétarepülés keretében próbáltam némi engeszteléshez jutni.
A történet összetevői adták, hogy ez egy ideális családi béketeremtő megoldás. Közel lakunk a Tököli Repülőtérhez, minden nap repülőgépek sokasága halad el a házunk felett. A sok hangos környékbeli tiltakozóhoz képest mi örömmel elnézegetjük a gépeket, a mozgásukból állapítjuk meg az időjárási helyzetet, hogy nagy szél van vagy nincs odafent. A még nem egészen két éves kislányunk meg van bolondulva a repülő eszközökért, és 20 hónapos kora ellenére tökéletes pontossággal különbözteti meg egymástól a merev szárnyú repülőgépet, a helikoptert, és a sárkányt. Igaz az utóbbi kategóriába az ernyősök is be lettek sorolva - hogy ez elismerés vagy nem, az most mellékes.
A párom még sosem repült sem kisrepülőgéppel, sem nagygéppel, sem forgószárnyas madárral, így számára is újdonság volt a talajtól való elemelkedés. Számomra nem ez volt az első alkalom, bár tény, hogy a repülés ezen formáját én sem napi rendszerességgel űzöm, így azért számomra is élményszámba ment a program, bár ez a család szempontjából - legalábbis az én olvasatomban - teljesen mellékes.
A környéken az rc helikopterrel repülhető helyek száma lassan nulla, mert megközelíthetetlenné, szemetessé, elhanyagolttá, forgalmassá, és ki tudja még mivé váltak. Nagyjából egyetlen lucernaföld alkalmas a feladatra a Tököli Repülőtér tőszomszédságában, az I. kapuval szemben. Eredendően bennem sem merült fel, hogy a repülés ebben a formában megfizethető, elérhető program, de a mellettem felemelkedő és leszálló repülőgépek adták az ötletet, meg kellene kérdezni a repülés lehetőségét. Így egy repülés után utam a Pannon Air Service irodájába vezetett.
Gyorsan kiderült, a repülés nem megfizethetetlen, nem elérhetetlen, még csak nem is körülményes program. Ennél egyszerűbben megtervezni egy családi kirándulást sem lehet: kitalálom az utat, leegyeztetem a légtereket, az tervezett időpontot és kész. A repülés előtt még egy egyeztetés időjárás ügyében, és mehetünk.
Kissé csúszva érkeztünk - ami gyerekkel minden tervezés ellenére bekövetkezhet. A különböző biológiai szükségletek a legpontosabb számításokat is át tudják húzni. Ennek ellenére senki nem szólt, senki nem morgott. A pilótánk - Kristóf Tamás - türelmes, igazán jóindulatú ember, aki segített a beszállásban, megmutatta a gépet.
Kigurultunk a DA-40-es repülőgéppel a 32-es kifutóra, majd egy rövid gyorsulást követően elemelkedtünk a betonról. A lányunk a beszállás pillanatától idáig tiltakozott a repülőgép ellen - teljes megdöbbenésünkre - egy hete ugyanis másról se beszélt, minthogy megyünk repülni. De az elemelkedéskor meglepődött vagy megnyugodott, mindenesetre nézelődött balra-jobbra. Pár perc alatt átértünk Diósd-Budörs-Budakeszi térségébe, majd a Hármashatár-hegy nyugati oldala felé fordultunk.
Elrepültünk Óbuda-Aquincum irányába, át a Gödör felett - ahol ezen a napon egyetlen modellező sem repült - majd az Omszki-tónál egy erős bal fordulóval visszaindultunk Tököl irányába - megközelítőleg hasonó útvonalon. Érintettük a Farkashegy-Budaörs körzeteit, majd Tököl felett a repülőtérről délre fordultunk a rövid final-ra. És akkor megláttuk az utcát, ahol lakunk. Pilótánk a gépet jobbra fordította, és egy éles jobb fordulóval a ház felett és körül ráálltunk a tököli 32-es pálya irányára.
A leszállás finom, zökkenőmentes, a repülés félórája viszont nagyon gyorsan elszálló volt. Az egészben két apró negatívum merült fel: az idő kellemetlenül párásra sikerült, így a látvány a fényképezésnek nem kedvezett, valamint a gyerekek részére egy fülvédő ezen a gépen indokolt lehet, és ezt viszont mi nem vittünk.
A párom még két napig a fellegekben maradt - igaz csak lélekben, a lányunk a leszállás után közölte: "mégegyet". Azóta is mindenhol keresi a repülőgépeket, elmagyarázza, hogy "benne ül a pilótabácsi, vezeti a repülőgépet". Igyekszik mindenkivel tudatni, hogy ő bizony ezt tudja.
Tegnap megkérdeztem: "menjünk repülni?" A válasz ez volt: "igen, helikopterrel". A következő repülés helikopteres lesz, de a sétarepülések sorának - a tervek szerint - koránt sincs vége.
Köszönjük a szíves vendéglátást, a kiszolgálást a Pannon Air Service-nek, Kristóf Tamásnak. Aki ki akarja próbálni a repülést, keresse meg őket.
