UPDATE: A HA-UTI korábbi tököli berepüléséről készült video a blogbejegyzés alján...
Szomorú és egyben a forgószárnyasoktól eltérő dolog a mai téma. A sors fintora úgy hozta, hogy az rchelicopter.hu volt az első, aki hírül adta a baleset képeit - ismételten köszönhetően Hasur Ferencnek. És ettől a pillanattól kezdve ez a forgószárnyasokkal foglalkozó oldal elkezdett kötődni a géphez.
A HA-UTI farokrésze
Mert a HA-UTI fogalom lett. Eredetileg is annak szánták, de egészen biztosan nem így. A gép most Tökölön van, ott ahol az elmúlt öt évben gondosan felújították. Kulik János az ötlet gazdája, az ő élete kötődik talán leginkább a géphez. Valamint a családé, akik mindannyian részt vettek ebben a nagyszabású projektben.
Kulik úr egyébként olyan ember, akire ha bárki ránéz, igazi precíz mesterembert lát. Nem azt a mérnökfajtát, aki megtervezi, aztán a számok úgyse hazudnak, nem azt a mestert, aki kijön, belerúg kettőt a tönkrement mosógépbe, aztán leveszi a tulajdonost egy félhavi keresetre. Ha nem repülőgépről lenne szó, leginkább azokra az autószerelőkre emlékeztet, akik még tudták, hogyan néz ki egy motor, mitől működik a rendszer. Akiknek nem kellett gépkönyv ahhoz, hogy megtalálják a hiba okát, mert együtt rezegtek az általuk felügyelt szerkezetekkel. És milyen kár, hogy az ilyen emberekről egyre inkább csak múltidőben beszélhetünk, mert ez a mentalitás, ez a fajta professzionalizmus - hogy divatos szóval éljek - kiveszőben van.
Kulik János és a szárnyak
János őszintén, örömmel, de kissé zárkózottan fogadott bennünket, ami nem is csoda, hiszen a szenzációhajhász sajtó - a média patkányabbik része - a szájába akart adni olyat is, amit ő sose mondott. Ahogy egyre inkább belemélyedtünk a részletekbe, a történtekbe, hogy mi történt, percről-percre nyitottabban mondott el mindent. Pontosan érthető, bizonyítható a baleset minden mozzanata, a törés oka. Aki nézett már CSI-t: a bizonyíték nem hazudik. Adott esetben a bizonyíték maga a repülőgép, ami nem hazudik, elmeséli, mi történt vele. Ezt a baleseti kivizsgálók tudják, hiszen a roncsot kiadták. Még nem hivatalos, nem nyilvános, ezért nem írom le. De most nem is ez a fontos. Egyenlőre legyen mindenkinek annyi elég: nagyon nagy valószínűséggel nem műszaki hiba vezetett a balesethez.
A gépet felújító csapat olyan gépet adott a pilóták kezébe, amelyről biztosan tudták: ha kellő odafigyeléssel és tisztelettel bánnak a géppel, az visszahozza őket. Ezt bizonyította az is, hogy az egyébként sem 0/0-s katapultülésekben nem volt töltet, azokat nem lehetett volna működésbe hozni. De azokat az üléseket háborúra tervezték, arra az esetre, ha a gép találatot kap, és az embert menteni kell. Nem arra hivatottak, hogy egy műszaki hiba miatt mentsenek életet.
Valószínűleg ezt a tiszteletet vagy odafigyelést nem kapta meg a gép, és mégis megbocsátó volt, mert a pilóták kiszálltak belőle. Ezt a madarat arra tervezték, hogy sokat kibírjon - és sajnos most bizonyított. Ha bármilyen más géppel történik az eset, nagy valószínűséggel tűzgolyóvá vált volna, és a pilótáknak esélyt sem hagyott volna a menekülésre.
Egy korábbi elrontott landolás: a kerekek el lettek fékezve.
A géptörzs a hangárban van, a szárnyai még a hangárajtó előtt. A beömlő szabályosan lefedve, a zászló figyelmeztet rá, hogy be ne indítsd, nem lesz levegő. Mintha csak startra várna. A géptörzs látszólag egyben van, a bal szárnyról - ez ért le először - ez már nem mondható el. Jól láthatók a megrogyás jelei, ahol a teherviselő elemek már nem bírták tovább. A géptörzs egyébként feltételezhetően szintén tönkrement - erre utal, hogy a beömlő alul meg lett gyűrve.
A gép összes futóműve összetört, a farokcsúszó nagyon megkopott. De a szétszedett gép sokminden mást is elárul. Látható, hogy ezt a gépet a csapat nem eladásra készítette. Minden egyes csavarból, csőből, cimkéből árad a gondosság, az odafigyelés. Ezen a gépen nincsen "csak". Mindennek van szerepe, mindennek van értelme, és minden úgy lett összerakva, hogy abba senki sem köthet bele. A belső szerkezeti elemek előírás szerint festve és kezelve. János feleségének a kezeit dicsérik a súrlódást megelőző bőrborítások a hidraulika-csöveken. Minden egyes öltésben látni a gondos kezek munkáját.
A megrogyott szárny és a kitört futó
A gép - eltekintve a baleset megmaradt nyomait - makulátlanul tiszta. Persze látszanak a tűzoltóhab nyomai, a baleset következményei. De ez a repülőgép még így is lenyűgöző, és magában hordja a "mi lett volna ha...". Kulik úr nem engedett elektromos szerszámot használni a csavarozáshoz - azzal nem lehet érezni, amikor meg akar szakadni a menet. Tökéletes maximalista, akinek a gép az első. És ezért ha valaki egy kicsit is hanyag, nem érdemli meg, hogy a közelébe kerüljön - ez be is lett tartva.
A műszerfal is precíz: befagyott műszerek
A HA-UTI a balesetet követően is üzemképes maradt - már ami a kormányszerveit és rendszereit illeti. A csűrők most is akadás nélkül, finoman járnak. Könnyebb őket mozgatni, mint egy 9254-es szervó karját kikapcsolt állapotban.
Szívfacsaró látvány. Nem a pénz miatt, hiszen akár azt fel lehet hajtani, de az idő, amit belefektettek, megannyi ember öt évi munkája. És egy pillanat alatt semmisült meg. Nem tagadom, ott álltam a hangárban a gép mellett és könny szökött a szemembe, amikor mindezt végiggondoltam.
G-mérő a becsapódáskor: 10G
A gép 56 éves volt. És nekem volt szerencsém látni repülni. Akkor nem tudtam, hogy ezt láttam - hiszen engem a forgószárnyasok jobban érdekelnek - de csak odarohantunk a tetőablakhoz, amikor hallottuk közeledni, majd a ház fölött elrepülni. És csak utólag tudtuk meg, hogy mit is láttunk.
Ez lett volna Magyarországon az egyetlen működőképes, és ha az emlékezetem nem csal a világon még kettő van - de ez lett volna az egyetlen kétüléses változat.
Nagy valószínűséggel a HA-UTI nem repül többet, ebben a formájában szinte biztosan nem. Hogy lesz-e mégis másik MIG-15? Erre ma még nincs válasz, János se tudta felmérni, és végiggondolni. Szavaiből egyrészt az "én ilyet soha többé" mondat, másrészt lehet érezni, hogy gondolkodik a folytatáson. Egyenlőre nyitott a kérdés: "Lesz MIG feltámadás Magyarországon?"
