Magyarországon kevesen űzik a helikoptermodellezést. És közülünk is mégkevesebben a scale modellezést, vagyis azt, amikor a helikopter figuratív műrepülés helyett a megjelenésre, az igazi lemásolására hivatott.
UH-60 Black Hawk mögötte Gyuri Agusta 109-ese
Ennek számos oka van, és ez elsősorban nem a pénz. Bár meg kell hagyni, a kicsinyített másolatok igencsak borsos áron tudnak elkészülni, ezért aki egyszer belevág, az jobb ha nem is számolja, hogy mennyibe kerül.
Az alap helikopteren kívül -ami a belseje lesz a gépnek - kell még a burkolat, azaz maga a kaszni vagy a sárkányszerkezet - ki hogy hívja. Ez az ami a megjelenést adja. Aztán kellenek hozzá fények, megfelelő rotorfej, esetleg scale lapátok, aztán a farokrotorról se felejtkezzünk el. És ki mit engedhet meg magának energiában, időben, úgy lehet fokozni, hogy a modell minél jobban hasonlítson az igazira.
Akkor mégis miért csinálják kevesebben? Mert kell hozzá egy stabil repülési tudás, scale helikopterrel nagyon drága játék tud lenni a tanulás. Ezért a scale gép nem az egyetlen és nem az első lesz a sorban.
Aztán kell hozzá rengeteg türelem. A scale világban sokkal kevesebb a hazai tapasztalat, kevesebb autentikus inforációforrás érhető el, így számos dolgot magunknak kell kikísérletezni, ami idő, kockázat, és sokszor kidobott pénz.
De talán a legfőbb ok, hogy amíg az ember épít, nem repül. Építeni ugyanakkor nagyon sok órán át kell. Amíg építettem az MD-500-ast, szinte semmit nem repültem, azaz idén alig van pár repült startom, míg tavaly 1000 start felett sikerült repülnöm. És bizony április van.
De honnan is jött az egész? Gyuri az első fecske a Soroksár Heliground-on. Ő volt az, aki belopta közénk a scale világot. Ő nem akar műrepülni, ő nem akart tic-toc-ot vagy káoszt repülni. Ő csak a látványt szereti...
Ő volt az első, aki elkezdett scale gépekkel repülni. Ha az ő Black Hawk-ja megjelenik, mindenki azt nézi. Mert a gép másfél méter hosszú, hat kiló, és 1500-at forognak a hetven centi hosszú lapátok a gép tetején.
És ő is tud mit mesélni. Elmondhatja, hogy egy műszaki hiba miatt szilánkokra törte a gépet még az elején. Ki akarta dobni, de rábeszélték, hogy csinálja meg. Megjavította a madarat, összeragasztgatta a kaszni darabjait, kipótolta a hiányzó részeket, újrafestette az egészet.
Küzdött a fordulatszámmal, a stabilitással, az akkumulátorok súlyával és elhelyezésével. Módosította a gyári - és silány - farokkihajtást. Bowdenes meghajtás helyett kardánosra alakította a gépét. Sorra leégtek a szabályzói, és így tovább. Mára azonban van egy - még csak kétlapátos, de hamarosan négyes - stabil, nyugodt, jól repülhető, és nem utolsósorban gyönyörű Black Hawk helikoptere.